Lokrum, a mennyei elátkozott sziget

89

A dubrovniki kikötőből mindössze néhány perces hajóút vezet a csodálatos Lokrum-szigetre, amely történelmi emlékekeivel, gazdag növényvilágával az Adria egyik gyöngyszeme. Nevezik még többek között örökzöldnek, elátkozottnak, de a legendák és a szerelmesek szigetének is.

Birdács Olívia dubrovniki magyar idegenvezető tavaly a város magyar vonatkozású emlékeiről mesélt nekünk, idén pedig Lokrum szigetén kalauzolt végig bennünket, amely szintén érdekes történelmi emlékeket őriz. Mindössze néhány perces hajózással juthatunk át a 72 hektárnyi területre, amely védett rezervátumként látogatható. A turisták kedvelt célpontja, és bár sokan a népszerű Trónok harca sorozatból megismert vastrón miatt látogatnak el ide, a szigetet ettől eltekintve is érdemes „becserkészni”. A legismertebb történet szerint maga I. Oroszlánszívű Richárd angol király egy hajótörést követően éppen ezen a szigeten talált menedékre.

Az elátkozott sziget

Dubrovnikba 1023-bna érkeztek bencés apátok. A helyi legenda szerint egy tűzvész kezdte pusztítani a várost, a szerzetesek Szent Benedekhez imádkoztak, és mivel sikerült a katasztrófát túlélniük, a városiak úgy döntöttek, hogy a szigetet a bencéseknek ajándékozzák. Ők aztán hamarosan megkezdték a lokrumi templom építését, mely nagyon sokáig nem készült el, a román stílusú istenházának mára csak a romjai maradtak meg a kolostorral együtt, amit igyekeztek restaurálni és konzerválni. A kolostor építését is megkezdték már a 11-12. században, a román és gót stílusú épületből egy piciny rész maradt meg. 1667-ben egy katasztrofális földrengés is sújtotta Dubrovnikot és a szigetet is, ezt követően építették újjá magát a kolostort is gótikus, illetve reneszánsz stílusban. A legenda úgy tartja, hogy a XIX. század elején a dubrovnikiak elkergették a bencéseket, akik elkeseredésükben azt mondták, hogy legyen átkozott az, aki a saját élvezetére megveszi a szigetet. Innen ered az elátkozott sziget kifejezés, amit azzal támasztanak alá, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején számos tragédia történt itt.

A Habsburgok szigete

Habsburg Miksa, miután megvette a szigetet, nagyon szívesen tartózkodott az itteni nyári rezidenciájában, és négy év alatt 18 alkalommal látogatott el ide. 1863 volt az utolsó év, amit a szigeten töltött, majd Mexikó császára lett Ferdinand Maximilian José Maria néven. Az országban dúló polgárháború számára kedvezőtlen fordulata következtében végül elfogták, börtönbe vetették, majd 1867 júniusában ki is végezték. Miksa ezekben a háborús években több ízben is hangot adott Lokrum szigete utáni vágyakozásának: „Lokrum-sziget a Tündérek szigete, ott mindig boldog és nyugodt voltam, öröm volt az életem, és ez az egyedüli hely, amelyre vágyok, ami után sóvárgok”.

Ferenc József 1875-ben érkezett Dubrovnikba, ahol nagy tisztelettel fogadták. Ekkor vásárolta meg a szigetet Rudolf herceg számára, tehát még mindig a Habsburgok tulajdonában volt. Rudolf herceg és felesége, Stefánia nagyon szívesen látogatták a szigetet, különösen a rajta található egyedülálló kis tavat, ami a mai napig vonzza a látogatókat. Ferenc Ferdinánd, Ferenc József unokaöccse közvetlenül a halála előtt tervezett a szigetre látogatni. A többi pedig már történelem, Szarajevóban merénylet áldozatává vált. A szigetet lánya, Erzsébet örökölte meg, aki az I. világháború utáni időkben a jugoszláv (szerb) királyi háznak egymillió koronáért eladta, a rezsim gyermekszanatóriumot hozott itt létre.

Az örökzöld sziget

Lokrum a dubrovniki szigetvilág kicsi gyöngyszeme és az erdei növényzet különleges rezervátuma, ahol több mint 800 növényfaj található a világ minden tájáról, és amelyen a „mennyei út” nevű ösvény vezet keresztül. A látogatókat pávák sokasága fogadja, amelyek már annyira megszokták az emberek közelségét, hogy bátran kísérgetik a nézelődő turistákat. A XX. század közepén kezdtek el komolyabb lépéseket tenni annak érdekében, hogy megőrizzék a szigetet és annak élővilágát, így ma már rezervátumként működik és a turisták egyik kedvenc célpontja.