Kórógy

0
1391

Egyes történetírók szerint a szlavóniai magyarságot I. László királyunk telepítette. Mások szerint a tatárdúláskor menekültek északabbról az akkori ősmocsár védelmet nyújtó helyeire. Az ősi mocsárvilág mentette meg őket a pusztulástól. Zárkózottságuknak, elszigeteltségüknek köszönhetően évszázadokon át megőrizték ősi nyelvjárásukat, szokásaikat, népi kultúrájukat.
Kórógy magyar falu a Szerémségben, Kelet-Szlavóniában, Vukovár-Szerém megyében, Eszéktől délre, Szentlászlótól keletre, az első világháború után idetelepített szerbek által alapított Palača helység mellett, Eszék és Vukovár között.
Ez a táj már a római korban is lakott volt. A mai Kórógy mellett, akkor az ősmocsár peremén fekvő földhányás éppen feleúton feküdt Cibaliae és Mursa között, valószínű, hogy akkoriban ezen a helyen őrtorony állott.
 

Kórógyvár
Kórógytól 18 km-re találták meg az egykori Kórógyvár romjait, itt lehetett egykoron a Kórógyi grófi család lakhelye. Az évszázadok során a természeti vagy ellenséges csapások következtében a falu többször elpusztult. Lakosai mindig felépítették újabb és újabb helyeken, míg végezetül a település a jelenlegi helyére került.
A mai Vuka folyónak Valkó a magyar neve, egész folyása mentén egy óriási mocsár volt. A monda szerint ide menekültek emberek István király haragja elől, és kis szigeteken telepedtek le. Zsigmond király idejében volt egy Kórógh nevű katonatiszt. Zsigmond ennek a Kóróghnak kutyabőrt adott, úgyhogy a vezetékneve után ipszilont írhatott, és akkor Kóróghy lett a vezetékneve. És ő kapta ezt a birtokot, tulajdonképpen a mocsarat. Várának a romja most is megvan, épp ott van a határ, ahol ez a vár áll.
 

A falu neve
A falut először 1290-ben említik a középkori oklevelek: „Castrum Kourougy, Castrum Korong, ultra flavium Drave”. Az első hivatalos adat azt valószínűsíti, hogy ekkor már a nyugatról bevándorolt Gut-Keled nemzetségből származó kórógyi oligarchák birtokában van Kórógy mint nemesi fészek, a környező jobbágyfalvakkal együtt. Az első Kórógy nevű falu közvetlenül Kórógyvár mellett jött létre 1290-ben. Legalábbis ettől az évtől kezdve van nyoma a történelmi okmányokban, habár feltételezhető, hogy lakosai a Kórógyi nemesi család jobbágyai voltak.

Gazdag falu volt
A 18. század közepétől hatalmas fejlődés figyelhető meg, már százon felüli a nagycsaládok száma. A lakosság ezres lélekszámú, s kialakult az utcás-soros elrendezésű mai falukép is. A megnövekedett lélekszám nagyobb határt és több szántót igényelt, ezért sor került a mocsárvidék egy részének lecsapolására. A falu lakosságának 80%-a földműveléssel foglalkozott. Fejlett volt a lentermesztés, a lenből népi szőttesek és ruházati cikkek készültek. Kórógyot a honvédő háború kitörése (1991) előtt jómódú emberek lakták, a magángazdaságok gépparkja irigylésre méltó volt.

Vallás, oktatás
A kórógyi népet 1556-ban Sztárai Mihály és Szentantali Gergely prédikátorok térítették református hitre, ekkor kezdődött a népoktatás a felekezeti iskola megalapítása után. A prédikátorok célja az volt, hogy a nép a saját nyelvén olvassa a Bibliát és hallgassa az igehirdetést.

A református templom
A falunak három temploma volt, az első még fából készült, a második 1778-ban épült Páli István lelkipásztorsága idejében Mária Terézia császárnő kegyes engedélyével, téglából, kis „piros” toronnyal. A ma is meglevő templomot Kórógy lakossága négy esztendeig építette. Az 1869 és 1873 között elkészült, Istennek ajánlott hajlékot 1873-ban szentelték fel. Az építkezésből a falu apraja-nagyja kivette részét. A népi emlékezet megőrizte, hogy „…az idősebb oskolásoknak, az oskolamestör és a pap parancsára segíteni kellett a téglákat, tégladarabokat az alapokba adogatni. Ahogy a mesterek rakták az alapokat, néha megpihentek. A falusi asszonyok, a »soros szakácsok« pedig hordták nekik meg a szorgoskodó deákoknak a sóskiflit, mákos kalácsot, pogácsát. Ilyenkor a »pihenő« diákoknak mindig énekelni kellett a CXXII. zsoltár Légyen te kőfalaidban kezdetű versét. Mikor a diákok az alapoknak egy meghatározott szakaszát telerakták téglával, akkor a »soros« presbiterek mogyoróvesszővel sorba vesszőzték őket. A bátrabb oskolások ezt nem hagyták szó nélkül, és megkérdezték, miért verik őket minden ok nélkül. Azt a feleletet kapták: »Azért, hogy megemlegessék  majd, ha megöregszenek«.” A kórógyiak 1973. augusztus 22-én és 23-án ünnepelték templomuk századik évfordulóját, az ünnepség előtt a templom renoválására 16 millió dinárt költöttek.

A magyar kormány segítsége
A szerb agresszió következtében 1991-ben a falu lakossága kénytelen volt elmenekülni, házaikat, gazdaságukat kifosztották. Templomuk is megsérült, lepusztult. Az első Fidesz-kormány a menekültek hazatérésének és a magyar közösségi élet újraélesztésének támogatására 1999-ben kétszázmillió forintos újjáépítési segélykeretet hozott létre, ebből épült újjá többek között a kórógyi református templom is, amelynek újraszenetelésén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is.

 

A református templom

 

Kórógyi utcarészlet