Vajon feltettük-e magunknak valaha a kérdést: mi, magyarok miért vonzódunk annyira a tengerhez? Miért van az, hogy egy tengerparti nyaralás előtt az egész család „be van sózva”, a gyerekekkel nem lehet bírni, és a felnőttek is már alig várják, hogy maguk mögött hagyják a mindennapok gondjait? Aki már meglátogatta déli szomszédunkat, pihent az Adrián, az tudja a választ. A tenger mellett egy másik világban érezzük magunkat. A színek, a formák és az illatok is elvarázsolnak bennünket. Lelkünket egyszerre nyugtatja a magas hegyek, a végtelen víz látványa, és egyszerre izgatja az a mediterrán kavalkád, amelynek esténként részesei lehetünk a partokon. Ha kisétálunk a mólóra és megállunk egy pillanatra, átgondolhatjuk egész addigi életünket: a tengert nézve, a végtelenben egyesül múltunk, jelenünk és jövőnk.
Még nincs száz éve sem, amikor a magyarság szívéhez még közelebb állt a tenger. 1918-ig közjogilag elkülönült részként (corpus separatum) Magyarországhoz tartozott a Pécstől alig 400 km-re fekvő Fiume (Rijeka) városa és a magyar-horvát tengermellék. A soknemzetiségű, nyüzsgő kikötőváros stratégiai szerepet töltött be hazánk életében. Az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés (hrvatsko-madarska nagodba) három délvidéki megyéért (Verőce, Szerém és Pozsega) cserébe, a történelemben harmadszor csatolta vissza Fiumét.
Ez az 50 éves időszak igazi boldog békeidőt és aranykort hozott a városnak. Hajnal Antal mérnök tervei alapján megépült a fiumei kikötő, amely a mai napig Baross Gábor közlekedési miniszter nevét viseli. A Budapest-Fiume vasútvonal kötötte össze a várost az anyaországgal. Fiumében a magyar államot a kormányzó képviselte, akit az uralkodó nevezett ki a magyar kormányfő javaslatára. Az egykori kormányzói palota ma is a város egyik legszebb középülete, amelyet Hauszmann Alajos tervezett. Hajdan élt daliás urak és büszke dámák báljainak emlékét őrzi. A város lakossága túlnyomórészt olasz anyanyelvű volt, akik azonban lojálisak voltak a magyar uralomhoz (egy fiumei olasz, akit nemzetiségéről kérdeztek így válaszolt: „Io son ungherese i fiumano”- magyar vagyok és fiumei.). A magyar népesség száma az első világháború elejére meghaladta a 6000 főt. Közhivatalokban, a MÁV-nál, a Tengerészeti Akadémián és más oktatási intézményekben dolgoztak. A Fiume melletti Abbázia a Monarchia elsőszámú tengeri üdülőhelye volt. Ha valaki nyáron magyar miniszterrel, képviselővel vagy íróval akart találkozni, az Abbáziába utazott.
1918. novemberében Fiumét elhagyta az utolsó magyar kormányzó, majd gyors politikai változások következtek. és csak az 1920-as évek második fele hozott stabilitást. Fiume ekkor már Olaszországhoz tartozott. 1921-től magyar konzulátus működött a városban, a közel 3000 fős magyar kolónia képviseletére. 1931-től 1944-ig itt szolgált az utolsó fiumei magyar konzul, Csíkszentmihályi Alfréd, aki mindent megtett a városban rekedt magyar zsidóság kimentéséért.
Ma Fiume Rijeka néven Horvátország harmadik legnagyobb városa és első számú kikötője. S egyben az egyik legaktívabb horvátországi magyar kisebbségi önkormányzat székhelye. A rijekai magyarok közül csak kevesen születettek a városban, a legtöbben az ország más részeiből költöztek ide. Viola Éva elnök asszony energiáját mindenki csodálja. Őszinte hittel és hatalmas lelkierővel tartja össze az ötszáz főnél is kevesebb magyarságot. A magyar nemzeti ünnepeket mindig együtt ünneplik. Két irodájuk is van a városban, könyvtárat tartanak fent és magyar nyelvű nyelvtanfolyamokat, festészeti alkotótáborokat szerveznek. Magyar sütemények (Madarske poslastice) címmel a közelmúltban könyvet adtak ki, amellyel megajándékozták a rijekai székhelyű (Primorsko-goranska) megye zsupánját. Jó politikai érzékükről tettek tanúbizonyságot, amikor a könyvhöz egy valódi süteményes tálat is mellékeltek, rajta a „Főispánné receptje” nevű süteménnyel. Ezek után csoda, hogy a zsupán támogatásában részesítette a rijekai magyarokat? Mivel Rijekában és környékén 500 alá csökkent a magyarok létszáma, ezért a városi önkormányzaton kívül, megyei szinten – az eddigi 25 helyett – csupán 1 fővel képviseltethetik magukat. Viola Éva elnök asszony mégsincs elkeseredve. A fogyás sajnos velejárója a kisebbségi létnek, viszont a kicsi is lehet erős – értjük meg filozófiáját. A rijekai magyar kisebbség aktív, kezdeményező politikát folytat. Erős szálakkal kötődnek Magyarországhoz. Minden nemzeti ünnepre igyekeznek magyar politikust meghívni, és jó kapcsolatot ápolnak magyarországi önkormányzatokkal is. (Csepel, Dunaújváros). Viola Éva szeretettel emlékezik vissza hivatali elődeire, az egykori rijekai magyar kisebbségi vezetőkre – Mészáros Aldóra és Apró Mátyásra –, akik szintén fontosnak tartották a magyar identitás megőrzését. Régi álmuk egy Magyar Ház létrehozása a városban. Javaslatukkal a közelmúltban a magyar kormányt is megkeresték.
A Magyar Ház egyedülálló lehetőséget jelentene a történelmi emlékek felidézésére, a magyar hagyományok bemutatására, és az anyaország kultúrájának, turizmusának megjelenítésére. A Magyar Házban magyar étterem, cukrászda működne, és állandó kiállítások is helyet kapnának. A magyar-horvát gazdasági, kereskedelmi, turisztikai kapcsolatok erősítése érdekében tárgyalótermek kerülnének kialakításra.
Viola Éva elnök asszony szerint fontos lenne a rijekai magyar konzulátus visszaállítása is. Ez ügyben hivatalos levelet írtak dr. Martonyi János külügyminiszternek. A diplomácia-történeti hagyományok mellett a mindennapi élet kihívásai is erősítik javaslatukat. Jelenleg tiszteletbeli magyar konzulátus működik Rijekában, amely a magyar kisebbség szerint nem elegendő. A horvát tengerparton megforduló, nagyszámú magyar turista indokolja a legalább nyári, ideiglenes konzuli kirendeltség létrehozását.
A Rijekai Magyar Kisebbségi Önkormányzat nyitott az új kapcsolatok létrehozására. 2011. augusztus 26-án Pécsre látogattak. A város nevezetességeinek megtekintése előtt találkoztak dr. Páva Zsolt polgármester úrral is. A konzultáció során Viola Éva elnök asszony tájékoztatást adott a rijekai magyar kisebbség munkájáról, és felajánlotta közvetítő szerepét egy esetleges Pécs-Rijeka közötti testvérvárosi kapcsolat kialakításában. Horvátországban élő honfitársaink látogatást tettek dr. Bódis József rektor úrnál, ahol a Pécsi és Rijekai Egyetem jövőbeli együttműködési lehetőségeiről tárgyaltak. A Rijekai Magyar Kisebbségi Önkormányzat támogatja a Pécsi Egyetem Balkán Központjában megalakuló Fiumei Munkacsoport kutatásait is.
Pécs városa így közelebb került a tengerhez. A Rijekában élő magyarok pedig a szívünkhöz…
