KOPÁCS – A vajdasági származású Faskó Mátyás 1964 óta él Kopácson. A kötelező egészségügyi biztosítás nem fizetése miatt most 8 napot kapott arra, hogy megtérítse a közel 30 000 kúnás tartozását, ellenkező esetben kitoloncolják az országból.
Faskó Mátyás a vajdasági Szabadkán született. Tizenkilenc éves volt, amikor ismerősök javaslatára, a jobb megélhetés reményében Kopácsra költözött. Néhány év múlva összekerült jelenlegi párjával, Takács Juliannával, akivel sok mindent éltek át együtt, most mégis úgy tűnik, idős korukra akaratuk ellenére is szétválasztják őket. Matyi bácsit úgy ismerik a faluban, mint szerény, tisztességes embert, akinek sosem volt dolga a törvénnyel, egyetlen „vétke”, hogy nehéz szociális helyzetben él. Kőművesmunkával, illetve napszámosként kereste a kenyerét, amiből nem telik sokra, és mivel már 66 éves is elmúlt, nem sok lehetősége van pénzt szerezni. A barátok és ismerősök segítségéből élnek, hiszen szerb állampolgárként, tartózkodási engedéllyel sem nyugdíjra, sem bármiféle segélyre nem jogosult. Így a kötelező egészségügyi biztosítást sem tudta fizetni, mintegy 30 000 kúnás hátralék halmozódott föl. Pénteken járt le a nyolcnapos határidő, amit az összeg befizetésére adott az illetékes hivatal, ellenkező esetben kitoloncolás vár Matyi bácsira.
Inkább a halált választaná
Matyi bácsi tartózkodási engedélye tavaly novemberben járt le, és a tartozás miatt már nem hosszabbítják meg neki. Azt mondták neki, hogy a kitoloncolást elkerülheti, ha lemond szerb állampolgárságáról, ami 9000 kúnába kerülne, de ha lenne is rá pénze, horvátot nem kaphat a tartozás miatt.
– Teljesen abszurd helyzetbe kerültem: 66 éves vagyok, és így is alig élünk meg a 78 éves feleségemmel, nem tudok már új életet kezdeni. Évek óta jönnek a felszólítások, én meg fellebbezek, már egy egész paksamétám van ezekből a papírokból. El sem tudom mondani, milyen érzés, hogy 47 év után ki akarnak utasítani az országból. Egész életemben szorgalmasan dolgoztam, szegényen, de tisztességesen éltünk. Túléltünk egy háborút, a feleségem betegségét, és öregségemre ezt kellett megérnem. Egy ideje másra sem tudok gondolni, félek. A feleségem nem hagyhatom magára, nekem Szerbiában nincs hova mennem, sem erőm, sem pénzem nincs arra, hogy újra kezdjem. Ha megtörténik, amitől a legjobban félünk, inkább a halált választanám, mint hogy elvigyenek – mondja elkeseredetten Matyi bácsi.
Matyi bácsi ottlétemkor megmutatta a papírokat, amelyek az évek alatt gyűltek össze. A rendőrség csak azt tudja mondani, hogy nincs más lehetőség, mint a fellebbezés, amivel valószínűleg csak elodázni lehet a dolgot. Az egyetlen megoldás az lenne, ha kifizetné a tartozást, de erre sajnos szintén nincs lehetőség. Csak reménykedni lehet a kedvező fordulatban.
