Csongrád – A Csongrád Megyei Levéltár több napos konferencia keretében október 3-án emlékülést tartott a tíz esztendeje elhunyt Katona Imre néprajztudós tiszteletére, aki a város szülötte volt. Indító előadás megtartására a szervezők dr. Lábadi Károly egyetemi tanárt kérték fel, aki közeli munkatársa, hosszú esztendőkön keresztül szerzőtársa és barátja volt. Előadását Mesés Drávaszög – dr. Katona Imre Alsó-Baranyában címmel tartotta meg.
Az eszéki magyar tanszék vezetője elmondta, hogy amikor dr. Katona Imre, a sokak által tisztelt Tanár úr 2001. május 21-én rövid, fájdalmas szenvedés után elhunyt, a magyar néprajztudomány a „nagy öregek” egyikét veszítette el. Bölcs nevelő, mindenkin segíteni igyekvő jó barát távozott az élők közül. Hiányát, emberséges törődését felebarátai, tanítványai azóta is érzik. Minden érdekelte, ami az emberrel kapcsolatos. Kutatási témái is változatosak, legfőképpen a népdal, a népballada, népmese, néphit, a népi vallás, továbbá a közéleti viccek műfaja foglalkoztatta leginkább. A népdal statisztikája lett volna életének fő témája, azonban csak fejezetei készültek el az összefoglaló nagy szintézisnek, az életmű lezárásának szánt munkának. Egyetlen oka volt ennek: számára mindenkor fontosabbak voltak azok, akik segítséget, szakmai tanácsokat kértek tőle.
A volt Jugoszláviában, amelyről sűrűn elmondta, hogy az a Kárpát-medence kicsiben, a dalmáciai tengerpart mellett az egyik legkedvesebb szeglete a Drávaszög volt számára. Sokszor mondogatta, választott szülőföldjének tekinti, mert otthon érezte magát benne. Először laskói születésű professzorának, Tálasi Istvánnak vezetésével 1942-ben jutott el egyetemista társaival Kopácsra a Táj- és Népkutató Tábor tagjaként, hogy tanulmányozza a dél-baranyai halászfalu népéletét. Ott kincsesládára bukkant, melynek először csak kis hányadát tudta magával vinni. A magyar nyelvterület legszebb tündérmeséit jegyezte le gyorsírással, és Budapesten Csalóka Péter címmel kötetet szerkesztett belőlük. Az első találkozást hosszú szünet után több is követte: 1962-ben újra felkereste a halászfalut, beszélt a még élő, nagy tudású adatközlőivel. Eredménye a Sárkányölő ikertestvérek lett. Majd az 1970-es évektől kezdődően több mint húsz évig nyaranta visszajárt, segített a páratlanul gazdag és régies folklórkincs gyűjtésében, publikálásában. Családtag lett, olyan ember, akit a drávaszögi falvakban is közébük valónak tartottak, szeretettel és nagy tisztelettel fogadtak.
A mesékhez képzelet, türelem, hit és hallgatóság kell. Aligha kétséges, hogy Kopácson ezekből bőven akadt, mert páratlanul gazdag mesetermő hely a halászfalu. Ennek bizonyosságát már sejtette Katona Imre 1942-es gyűjtése, majd a későbbi adatrögzítések, közzétételek csak megerősítették, hogy Kopács a Drávaszög meseszigete.
Harminckét esztendő alatt kilencven kopácsi népmesét sikerült összegyűjteniük a kutatóknak. A gyűjtők között első helyen Katona Imre áll, aki először fedezte fel a dél-baranyai kis falu mesegazdagságát: ő 48 szöveget rögzített. A kilencven mesének a java, valamivel több, mint kétharmada, hetven szöveg nyomtatásban is megjelent. A maradék huszonegy kéziratban hever. Dr. Lábadi Károly előadásában azt is szorgalmazta, hogy a páratlanul gazdag kopácsi mesekincs valamennyi szövegét egyetlen kötetben mielőbb elérhetővé kellene tenni.
