– válaszolta tréfásan Berkes József kérdésünkre, hogy miért épp a Pelješac-félszigeti Trsteniket választották lakhelyükül. Az egyik oka persze annak, hogy a Vajdaságból Horvátország legdélebbi részére költöztek, a munka volt. A másikat, a lényegesebbet pedig válasz nélkül is értettük, hiszen az Adriai-tengerpart egyik legvarázslatosabb részéről van szó. Közel negyven éve élnek itt, ebben a „világ végi” paradicsomban, távol a magyarságtól, mégsem felejtették el anyanyelvüket.
Múlt hétvégén szerkesztőségünk is részt vett a HMDK-központ által szervezett szórványkonferencián, melyre a tengerparti Omiš városában került sor. Ott-tartózkodásunk során ellátogattunk a Berkes családhoz, akik Horvátország legdélebbi részén élnek, a Pelješac-félszigeten, annak is egy eldugott városkájában.
Trstenikben nincsenek ötcsillagos szállodák, drága éttermek, sem pedig „tömegnyomor”, ami az idegenforgalom szempontjából legnépszerűbb dalmát városokat jellemzi. A gyönyörű táj itt csenddel és nyugalommal párosul, felejthetetlen élményt nyújtva mindenkinek, aki egyszer ellátogat ide.
Berkesék a Vajdaságból költöztek a romantikus kisvárosba még a nyolcvanas években.
Kérdésünkre, hogy miért pont itt telepedtek le, tréfásan azt válaszolta, „mert itt fogyott ki a benzinünk”.
– Az egyik oka, amiért ide jöttünk, hogy itt kaptam munkát. Akkoriban a Vajdaságban nehezen lehetett álláshoz jutni. Kőművesként kezdtem dolgozni, majd a nemzetközi spedíciónál, ma pedig mezőgazdasággal foglalkozom – mondta el lapunknak Berkes József, hozzátéve, a leglényegesebb ok, ami ilyen régóta ide köti őket, hogy szeretik a tengerpartot, a tanyavilágot, itt pedig mindkettőben részük lehet.
Háztáji állattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Kertjükben minden megtalálható, ami egy baranyai kertben is megterem, még kopácsi paprikájuk is van, büszkélkedett a házigazda, s ezenkívül természetesen mediterrán jellegű terményekből sincs hiány. Termesztenek mandarint és szőlőt is.
A mali plavacból, amely a legjelentősebb és legvédettebb horvát kékszőlő, vörösbort is készítenek.
Mi is leöblíthettük vele a báránysültet, amivel vártak bennünket. A bortól kezdve a fűszeres pálinkán át a sültig minden a saját gazdaságuk termése.
A ház melletti istállót és udvart sertés, juh, kecske, tehén, nyúl és baromfik lakják, néhány póniló is az unokák örömére, és egy tucat kutya, hogy óvják a farmot a sakáloktól.
Nagy kárt okozott gazdaságukban is a két évvel ezelőtti erdőtűz
A legnagyobb baj ellen sajnos a kutyák sem tehettek semmit. Berkeséket hatalmas kár érte két évvel ezelőtt, amikor erdőtűz pusztított a félszigeten. A tűz több mint 400 hektár területet perzselt fel, Trstenik lakosait evakuálták. Berkesék házát ma is leégett fák veszik körül.
– Az erdőtűz következtében Pelješac pótolhatatlan kárt szenvedett, mert a félszigetnek ez volt a tüdeje. Egy kétszáz éves erdő semmisült meg valakinek a felelőtlensége miatt – emlékezett vissza Berkes a katasztrófára, amely nemcsak a természetet sújtotta, hanem az ott élőket is.
Az ő gazdaságuk is hatalmas csapást szenvedett el akkor.
– Másfél millió kúnás kárt okozott a tűz, rengeteg jószág, szerszám, épület, elraktározott takarmány veszett oda, mert a lángok nagyon gyorsan terjedtek. Ha nem védem a saját két kezemmel is a tanyát a legvégsőkig, akkor a házunk is odaveszik – mondta Berkes.
Hozzátette, nem volt könnyű, de azóta valamelyest talpra álltak. Az országtól segítséget nem kaptak, sokat köszönhetnek viszont a helyi embereknek, akiknek hálával tartoznak.
Berkestől megtudtuk, a térségben több magyar is él, akikkel tartják a kapcsolatot.
A családban mindenki beszél magyarul
Amikor a csoportunk megérkezett Berkes-ékhez, terített asztallal vártak, jó ebédhez szólt a magyar nóta, a terasz falán nemzeti színű zászló díszelgett, a családtagok pedig mind magyarul köszöntöttek bennünket.
Évtizedek teltek el azóta, hogy elköltöztek a Vajdaságból, a családban mégis mindenki beszél magyarul.
Berkesék lánya, Szilvia eddig csak a vendéglátás területén dolgozott.
– Gyakran származott hasznom a nyelvtudásomból. Amikor magyar turisták érkeztek az étterembe, én szolgáltam ki őket. Természetesen ez számomra is elsősorban elvi kérdés. Fontosnak tartom, hogy az
én gyerekeim is megtanuljanak majd magyarul – mondta Szilvia.
Erre a hozzáállásra édesapja, József nevelte, aki mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megőrizze családjában az anyanyelvet, akárcsak a családi házat az erdőtűztől. A trsteniki magyar család jó példát mutat ezzel minden szórványban élő nemzettársunk számára.
