Isten éltesse a 800 éves drávaszögi településeket!

252
06-vardarc-1

Bellye, Kopács, Várdaróc. Három drávaszögi község, amelyek idén ünneplik, ünnepelhetik 800. születésnapjukat. Az azóta eltelt viharos évszázadokban többször is elnéptelenedtek, de aztán ismét talpra álltak,  és ma is zajlik az élet a lassan Eszék elővárosává váló Bellyén, illetve a még magyarnak tekinthető két kis faluban, Kopácson és Várdarócon.

1212-ben említik először korabeli dokumentumok Bellye, Kopács és Várdaróc nevét is. Így  immár 800. születésnapjukat ünnepelhetik a ma is létező drávaszögi települések, vagyis az ezekben élő emberek. Persze ha egyes európai városokkal vetjük össze a szóban forgó évfordulót, a 800 esztendő csak gyermekkornak számít.

1212: Belye, Kopach, Drauch

Mindhárom települést 1212-ben említik először az okiratok, Belye, Kopach és Drauch néven. A török hódoltság idejéből (1526-1697) egyik helységről sem maradt fenn túl sok adat. I. Lipót császár Savoyai Jenőnek, a török kiűzésében jeleskedő hadvezérnek adományozta többek között a fenti három települést is, aki Bellyét tette meg az uradalom központjává. 1895-ben a domíniumot Frigyes főherceg örökölte, aki birtokát Európa egyik legmodernebb gazdaságává fejlesztette (lásd Lábadi Károly: Drávaszög lexikon).

Bellye kedvező fekvése – például Eszékhez való közelsége – azt eredményezte, hogy lakossága nem fogyott, hanem folyamatosan nőtt. 1880-ban még többségében magyarok lakták, ez azonban megváltozott, ma már kevés nemzettársunk él itt. 

A közeli Kopács és Várdaróc lakossága sokáig lakóhelyük kitűnő természeti adottságaiból élt. Kopácson kezdetben a halászat, később a mezőgazdaság dominált, Várdarócon szintén a halászat, illetve az állattenyésztés. Mindkét településnek sikerült megőriznie magyar jellegét az évszázadok során, ám különösen az utóbbi 30-40 évben a magyar lakosság komoly lélekszámcsökkenéséről szólnak a statisztikai adatok. A mezőgazdaságban bekövetkezett áldatlan állapotok és a honvédő háború is arra késztetett sok kopácsit és várdarócit, hogy elhagyja szülőfaluját, és máshol keresse boldogulását.

2012: Bellye, Kopács, Várdaróc

Nyolcszáz évvel az első írásos említések után Bellyén, Kopácson és Várdarócon zajlik az élet. Modern keretek között, gyorsabban, ahol azonban még mindig jelen van a falusias mentalitás, illetve az évszázadok során kialakult természet-közeliségből adódó életvitel. Bellyén Savoyai Jenő kastélyának a fénye idővel megkopott, ám a herceg nevét viselő magyar hagyományápoló egyesület még életet tud vinni a falai közé az évente megrendezett várnapokkal. Kopácson már csak néhány halász él, de a Kopácsi Halásznapok több ezer embert vonz évente a kis faluba. Várdarócon farsangi hagyományokkal (kakasütés) és pálinkafesztivállal őrzik az ősök szokásait.
A három „ünnepelt” község túlélt már tatárt, törököt, pusztító tűzvészeket, árvizeket, háborúkat, és bár nem tudjuk, mit tartogat számukra a jövő, kívánjuk, hogy érjenek meg még sok száz évet!