Interjú Szabó Krisztiánnal, az eszéki Alkalmazott Matematikai és Informatikai Kar dékánjával

„Az utóbbi öt diplomaosztókor már az összes végzett hallgatónk munkaviszonyban volt“

90
Szabó Krisztián

– A matematika a diákok körében az egyik olyan tantárgy, amitől általában félnek, nehéznek tartják és ritkaságszámba megy, ha valakinek éppen ez a kedvenc tantárgya.

– Mindenekelőtt leszögezném, hogy az anyanyelv és a matematika tantárgyak az oktatási rendszerünk alapjai. A diákok e két téren szerzett tudása jelenti a belépőt az oktatás magasabb szintjeire, ami aztán kihat országunk gazdasági fejlődésére is. Hogy miért tartanak a diákok ettől a tantárgytól? Mert „elvesznek“ benne, ennek egyik oka, hogy mindenkivel ugyanúgy dolgoznak a tanárok, amit egyáltalán nem tartok jónak, és ami természetesen a gyerekekben, de a szüleiknél is frusztrációt okoz. Prioritásnak kellene lennie a gyermek képességeinek korai felismerése, ehhez igazítva a tanítási módszereket és az önállóságra nevelésüket. Ennek hiánya okozza, hogy nagyon sok diák jár matekból magánórákra, korrepetálásra, európai viszonylatban Horvátország ki is emelkedik e téren. A gond, hogy hosszú távon sérül a diák önállósága, de az iskola megítélése is. Arról nem is beszélve, hogy nem szabadna megengedni, hogy a gyerekek fejlődése egy kötelező tantárgy esetén a szülő anyagi lehetőségeinek a függvénye legyen. Amint látjuk, a probléma sokrétű, amiben az oktatáspolitikának, az iskoláknak, a tanároknak és a mi intézményünknek, amely matematikatanárokat képez, hatalmas a felelőssége és a feladata is. 

– Hogyan indult a matematikusi karrierje, és melyek voltak a főbb meghatározó pontok az életében?

– Már az általános iskolában szerettem a matekot, és versenyekre is jártam. De a választást illetően nagy hatással voltak rám a tanáraim és a szüleim is. Az orvosi pálya is vonzott, de a matematika „győzött“, és ha újrakezdeném, akkor is ugyanezt választanám. Zágrábban szereztem diplomát, majd doktori fokozatot, és Eszéken kezdtem matematikát oktatni egyetemi szinten. Azért is szeretek itt tanítani, mert a legtehetségesebb fiatalokkal dolgozhatunk, nagyfokú szabadsággal rendelkezünk és tudományos kutatómunkát végzünk nemzetközi környezetben.

– A szakmai életútjából mit emelne ki, melyik eredményére a legbüszkébb?

– Két részre bontanám. Az egyik magára a tudományos munkásságomra vonatkozik, a kutatási eredményeimet nemzetközileg elismert tudományos folyóiratokban publikálom. Ez a kihívásosabb része, hiszen rengeteg időt és energiát felemésztett az elmúlt 25 év alatt. Viszont a publikálás előmeneteli feltétel is, hiszen ezáltal maradhatunk csak benne a felsőoktatási rendszerben. A munkaidőnknek mindössze 10-20 százalékát teszi ki maga az oktatás. 46 évesen véglegesítettek egyetemi professzorként, amely ebben a rendszerben a legmagasabb elérhető szint. Mindezt nem érhettem volna el a kiváló munkahelyi körülmények és a családom támogatása nélkül. A karrierem másik része az Alkalmazott Matematika és Informatika Karnak a létrehozásához kötődik. 2017-ben, amikor az akkori matematikai tanszék vezetői posztjára jelentkeztem, a munkatársaimmal stratégiai célként határoztuk meg, hogy a tanszékből egyetemi kart kell alapítani. Azt szerettük volna, hogy az eszéki egyetem és a város is felismerhető legyen a karról, amely a matematikát a gazdaság szolgálatába állítja. Maga a folyamat nem volt egyszerű, de 2023-ban végre megvalósult a tervünk. A munkaadók, az önkormányzatok és a média is nagyon pozitívan fogadta ezt az eredményt. Ami ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy a legjobb érettségizők az egész ország területéről továbbtanulási lehetőségként tekintsenek a karunkra, amelynek a diplomájával szinte azonnal és a legjobb munkaadóknál lehet elhelyezkedni.

– Már jó néhány éve tölt be vezető posztot először a tanszéken, majd a karon, ami ugyan hatalmas elismerés, de nyilván nagy felelősséggel is jár.

– 2017-től voltam vezetője a Matematika Tanszéknek, 2023-ban pedig dékánja lettem az Alkalmazott Matematikai és Informatikai Karnak. Kiváló munkatársakkal és lelkes csapattal vagyok körülvéve, akikkel konstruktív kommunikációt folytatunk, így nem is olyan nehéz ez a megbízatás.

– Több ízben is nyilatkozta, hogy az Önök hallgatói a diploma megszerzését követően szinte azonnal munkába állhatnak. Ekkora a kereslet a matematikatanárok, a matematikusok iránt?

– Egyetemi szinten a mi diplomásaink elhelyezkedési rátája a legmagasabb. Az utóbbi öt diplomaosztón, magának az avatásnak a pillanatában az összes hallgatónk már munkaviszonyban volt. Statisztikai adatok is bizonyítják, hogy karunk összes szaka hiányszakmának számít. A végzettek több mint 70%-a a reál-, azon belül is az IT szektorban, bankokban, biztosítótársaságoknál helyezkedik el, a többiek pedig oktatási intézményekben.

– A fentiekben ugyan már szinte meg is válaszolta a kérdést, de összefoglalva: miért érdemes valakinek az Alkalmazott Matematikai és Informatikai Karon tanulnia?

– Gyakran emelem ki, hogy nálunk tanulni annyit jelent, mint a generáció legjobbjaival tanulni együtt, hiszen olyanok iratkoznak hozzánk, akik az országos érettségin egyetemi szintű eredményt értek el. Karunk nem nagy, valamivel kevesebb, mint 500 hallgató tanul nálunk, így mindenkire jut idő. A matematika, a matematika és számvitel alapképzéseink, valamint a pénzügyi matematika és statisztika, a matematika és számvitel mesterképzések, valamint a matematika és informatika tanárképzésünk olyan fundamentális tudást adnak, amelyek mellett a hallgatók önállósága és szociális képességei is fejlődnek. Hallgatóink nagy része ösztöndíjban is részesül, amelynek összege elérheti a havi 600 eurót is.