Eszék, Rétfalu – A rétfalusi magyar gyülekezet lelkipásztorával, Andel Ilona Hedviggel beszélgettünk, aki mesélt nekünk hivatásáról, gyülekezetéről és a negyedévezredes templomról is, ahol szolgálatot teljesít.
Magyarországtól eltérően Horvátországban ritkaság- nak számít, ha egy nő teljesít lelkipásztori szolgálatot. Andel Ilona Hedvig rétfalusi református lelkipásztor mindössze tíz éve végzi ezt a munkát, de addigi életére is meghatározó hatással volt a hit és az egyház.
Ilona asszony Magyarországon született, a teológiát Debrecenben végezte. Férjhez menését követően került a szlavóniai Szentlászlóra, ahol férje, Andel Károly lelkipásztor teljesített szolgálatot. Mint mondja, már gyermekként is fontos szerepet töltött be életében a hit, hiszen édesapja presbiter volt, édesanyja pedig templomba járó, hívő asszony. Házasságkötését követően a lelkipásztor asszonyt nem nevezték ki rögtön, hiszen férjének a munkáját segítette, és négy gyermekük nevelése betöltötte mindennapjait. 1981-ben költözött az Eszékhez tartozó Rétfaluba a lelkészcsalád, és még élénken emlékszik arra az időszakra – többek között arra is, hogy az akkori bibliaórákon rengetegen voltak. Ezzel szemben mostanában az istentiszteleteken annyian vannak, mint egy nagyobb család. Mint mondja, ennek az az oka, hogy az öregek elhunytak, és sajnos nincs utánpótlás. Azok azonban, akik minden vasárnap eljárnak az istentiszteletre, igazi istenfélő emberek. Imáik pedig jelenleg arról szólnak, hogy újuljon meg a gyülekezet.
Helytálltak a nők
Andel Ilona Hedvig lelkipásztori küldetése előtt a kántori feladatokat látta el férje mellett. Rétfaluba költözésük után a hittanórákat is ő tartotta a gyerekeknek.
– Tizenegy éve nevezett ki Lángh Endre püspök úr. Számomra sosem jelentett problémát nőként ellátni a lelkipásztori feladatokat. Isten előtt mindannyian egyformák vagyunk, nincs különbség nő és férfi között. Természetesen hallottam olyan magyarországi gyülekezetekről, ahol évekkel ezelőtt nem szívesen fogadták a női lelkipásztorokat. Szerencsére változnak az idők, és a nők bebizonyíthatták, hogy helyt tudnak állni ebben a hivatásban is. Én még szerencsére nem tapasztaltam ellenérzéseket – tudtam meg a lelkipásztor asszonytól.
Rétfaluban csak az idősek járnak istentiszetelekre, így vasárnaponként jönnek csak össze, hétköznapi alkalmakra sajnos nincsen lehetőség. A gyülekezetnek napjainkban körülbelül száz tagja van. Andel Ilona Hedvig asszony a Horvátországi Református Nőszövetség elnökeként is tevékenykedik. Sajnos ez a szövetség is hasonló gondokkal küzd, mint a rétfalusi gyülekezet: kevés tagjuk van. Évente egyszer konferenciát szerveznek, ahova előadókat hívnak, és egy kis szeretetvendégséggel kedveskednek a résztvevőknek.
Felújításra vár a templom és a parókia is
Ottlétünk alatt a lelkipásztor asszony megmutatta nekünk a református templomot, amelyet több mint negyed évezrede kezdtek el építeni, de a hozzá tartozó parókia épülete is már 200 éves. A templomot műemlékké is nyilvánították, most már csak régi fényét kellene visszakapnia, amire, sajnos, úgy tűnik, nincs nagy esély.
– Egyelőre csak a tornyot sikerült felújítani, hiszen anyagi támogatás híján nagyon lassan haladnak a munkálatok. A restaurátorok az ablakok felett nemrég egy szép mintára bukkantak, remélem, ezt is visszaállítják majd eredeti formájába – nyilatkozta lapunknak a lelkipásztor asszony.
A rétfalusi templom és egyházközség osztozik a többi horvátországi magyar gyülekezet sorsában. Fontos értékeket hordoznak, ám a teljes leépülés szinte elkerülhetetlennek látszik. Ahhoz, hogy ez ne következhessen be, megújulásra lenne szükség.
