Ha újra megszólal az iskolacsengő

0
256

Magyar oktatási intézményeinkben még él a ballagás szép hagyománya. A napokban több diák is búcsút vett a tanintézményétől, a diáktársaktól és tanáraiktól, és ezzel egy újabb tanév is véget ért. Az a kérdés, hogy a ballagók helyébe hány elsős lép majd szeptembertől, amikor ismét megszólal az iskolacsengő. Horvátországban évről évre kevesebb a diák, és sajnos ez igaz a magyarul tanuló gyerekekre is. Anyaországunk minden évben közel ezer gyereknek ad iskolakezdés előtt taneszköz-támogatást (kétharmaduk ún. anyanyelvápolásra, vagyis fakultatív magyarórákra járó kisdiák). A Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma több éve segíti a magyar iskolákba iratkozókat beiskolázási támogatásával. Nyaralásokat, táborozási lehetőségeket is szerveznek a magyar intézmények diákjainak. Plakátokon, kisfilmekkel és egyéb módon igyekeznek a szervezetek, egyének a magyar iskolákat népszerűsíteni. Sajnos sokszor hiábavaló minden erőfeszítés, és ilyenkor mi, vagyis azok a szülők, akiknek természetes, hogy magyar iskolába íratjuk a gyerekeinket, nem értjük, hogy mások miért tagadják meg a gyökereiket, az anyanyelvüket, a kultúránkat és hagyományainkat. Miért fontosabb az, hogy inkább olyan iskolába járjon a gyerekük, ahol úgymond sokan vannak. Emellett még saját kudarcos életútjukat is magyar tannyelvű iskoláztatásukra fogják, amiből szerintük az következik, hogy gyerekeiket szeretnék megóvni ettől a „hibától”, úgyhogy mindenáron horvátul kell tanulniuk későbbi érvényesülésük érdekében. Azzal viszont nem számolnak, hogyha megvonják a gyereküktől az anyanyelven való tanulást, hátráltatják fejlődésüket, mert anyanyelvén tud leginkább kibontakozni a gyerek. Pedig elég lenne csak saját környezetükben körülnézni, hogy lássák, úgymond mire vitte az a magyar, aki horvát iskolába járt, és mire az, aki anyanyelvén végezte tanulmányait. Jó lenne, ha megértenék: nem hátrány, hanem előny, ha anyanyelvén tanul a gyerek.