Gundel Takács Gábort sportriporterként, szakkommentárokként ismerte meg Magyarország és a határon túli magyarság is. Később több műveltségi vetélkedőt is vezetett, melyek közül talán a Játék határok nélkül és a táskanyitogatós Áll az alku volt felénk is a legnépszerűbb. Október 3-a óta pedig az m1 nagy népszerűségnek örvendő Maradj talpon! című új vetélkedőjét vezeti.
Múlt héten D. Tóth Krisztát is nehéz volt telefonon elérnünk, és így volt ez Gundel Takács Gáborral is, akinek a szintén október elején indult Maradj talpon! című vetélkedő miatt most még több a teendője. A telefoninterjú előtt igyekeztem riportalanyomról megtudni egyet s mást, ami nem volt nehéz, mivel sok-sok cikket írtak róla. Mint ezekből kiderült, a híres vendéglátós Gundel család leszármazottjával van dolgunk. Ezért beszélgetésünk elején afelől érdeklődtem, hogy hogyan sikerült mégis a sport felé orientálódnia. Szerinte nem feltétlenül kell a családi tradíciókat követni, ráadásul dédnagyapja és korábbi felmenőinek az életműve elveszett az államosításkor, így az ő születésekor nagyapja már állami cégben dolgozott, és a vagyont sem tudták visszaszerezni. Ami a sportot illeti, gyerekkora óta űzi, az pedig, hogy sportkommentátor lett, a véletlen műve volt. Elvileg színész szeretett volna lenni, több amatőr társulatnak is a tagja volt, majd a Magyar Televízió sportosztályára került, így végleg szakított színházi álmával. Ebben az időben hirdettek meg ugyanis egy riporteri állást a Telesportnál.
Mindenki számára vannak kiemelkedő, emlékezetes pillanatok élete egy-egy szakaszában. Gundel Takács Gábor karrierje sportkommentátoros korszakának legemlékezetesebb eseménye elmondása szerint első feladata volt, egy március 15-i kispályás focimérkőzés, ami nem volt egy világrengető esemény, de az ő számára nagyon fontos és emlékezetes ma is.
– Ami pedig a komolyabb feladatokat illeti, a 92-es barcelóniai olimpiát kell említeni, ez volt az első olyan világverseny, amelyen részt vettem, és igencsak meghatározó élmény volt, nagyon jó volt ott lenni, ez volt az én „hőskorom”, de a Telesport is ekkor élte egyik aranykorát – mondja.
Maradj talpon!
Az új vetélkedővel kapcsolatban azt monjda, hogy ez tuljadonképpen folytatása az előzőeknek. A korábbi tapasztalatok sokat segítettek abban, hogy tudja, mitől jó egy műsor. És itt most nem is egyszerű vetélkedőről van szó, hanem egy családi kikapcsolódásról. Nagyon jól összeszokott csapattal dolgozik együtt, így szinte egymás gondolatát is ismerik. Ami a játék lényegét illeti: van egy központi játékos, aki tíz kihívóval áll szemben, s ha mindegyiket „elsüllyeszti”, övé lehet a 25 milliós fődíj. Ha azonban ő nem tud felelni, a csapóajtó alatta is megnyílik. Tudom, hogy azt még senkinek sem árulták el, és a játékosokat is titoktartásra kötelezik, hogyan is történik az a bizonyos süllyesztés, ezért rákérdeztem, hátha nekünk elmondja. De ő ezt egy bűvésztrükkhöz hasonlítja, ami szerinte csakis addig hatásos, amíg nem ismerjük a mechanizmusát, azt a bizonyos titkot.
Az köztudott róla, hogy a család nagyon fontos számára, ezért azt is megkérdeztem, hogy hogyan sikerül mégis összeegyeztetnie magánéletét a munkájával.
– Ez valóban nehéz feladat. Ráadásul az én munkám meglehetősen rendszertelen, sokszor dolgozom korán reggel vagy késő este, és a hétvégén is nemegyszer mennem kell közvetíteni vagy műsort vezetni. Sokat köszönhetek a feleségemnek, mivel három kamasz gyerekem van, ő az, aki megszervezi az életünket, a gyerekek az iskola mellett sportolnak, zenélnek, így nem könnyű feladat ezek összehangolása – mondja.
Nagyon szeret utazni is, Horvátországban Isztriában járt, munkaügyben pedig Zágrábban, de már régebben, ezért szeretne újra eljutni, hogy megnézze, mi változott azóta.
Nagyon örül annak, hogy a határon túl is követik a magyar köztévé műsorát, és reméli, hogy ahogy a tévé át tudott nyúlni a határokon, úgy a határok is hamarosan megszűnnek, miután Horvátország az Európai Unió tagja lesz.
Mi pedig továbbra is hallgatjuk a korrekt, szellemes és pergő soportközvetítéseit és megnézzük az álatala vezetett vetélkedőket, kvízműsorokat.