Emlékek a rétfalusi magyar iskoláról

0
302

A rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület tagjai immár 12. alkalommal rendeztek kiállítást saját székházukban, amelynek témája ezúttal a valamikori magyar iskola volt.

Tizenkét évvel ezelőtt egy kiállítás-sorozatot indítottak útjára a Népkör aktivistái. Minden évben meghatároznak egy tárgykört, amit aztán az általuk összegyűjtött tárgyi emlékek segítségével mutatnak be. Valószínűleg ezért is kapta a kiállítás a Rétfalusi emlékek nevet. Idén egy nagyon hálás és szép témát választottak, mégpedig a rétfalusi magyar iskolát. A kiállítás anyagát Pavičić (Rodik) Márta gyűjtötte össze, akinek az édesanyja volt az utolsó tanítónő az iskolában.

1964-ben szűnt meg a magyar oktatás

Pavičić Márta levéltári adatokból és régi dokumentumokból dolgozva állította össze a kiállítás anyagát. Személyes emlékekkel is hozzá tudott járulni, hiszen 5 és fél éves volt, amikor édesanyja munkát kapott a rétfalusi magyar iskolában, és csak egy fal választotta el szobájukat a tanteremtől.

– Meg szerettem volna mutatni, hogy milyen volt az élet akkoriban, amikor a mai Népkör székháza még magyar iskolaként funkcionált. Sok fotót őrzök, hiszen ebben az épületben volt a tanári lakás, itt laktunk. Édesanyám 1950-ben kezdett itt dolgozni, a magyar iskola akkor már negyedik éve működött. Az intézmény 1964-ben zárta be kapuit, aminek az egyre kisebb diáklétszám volt az oka. A gyerekek fokozatosan a horvát iskolába iratkoztak, és egyszerűen  nem volt kit tanítani. Úgy érzem, hogy édesanyám, Rodik Mária megérdemelte, hogy ilyen módon emlékezzünk meg munkájáról – tudtam meg Márta nénitől.

A kiállításon Lehocki-Samardžić Anna anyaga is látható: ő a mai eszéki magyar nyelvű oktatást mutatja be, vagyis a magyar iskolaközpontot és a magyar tanszéket.

A megnyitón szavalatok hangzottak el, valamint a legkisebbek is hozzájárultak néhány énekkel a kiállítás sikeréhez.

Vén diákok a megnyitón

A kiállítás nem egy volt diákot is a helyszínre vonzott, akik meghatódva hallgatták Márta asszony beszámolóját a régi iskolás évekről.

– 1951-ben Pápa Julianna néven kezdtem meg az első osztályt itt, a rétfalusi iskolában. Rodik Mária volt a tanító nénink, nagyon szerettük őt, olyan volt, mint a második édesanyánk. Pontosan emlékszem arra, hogy holt volt a tábla, hogyan helyezkedtek el a padok, a székek. Tanítónőnk a gondunkat viselte, nemcsak az iskolai munkát kísérte figyelemmel, hanem azt is tudta, hogy milyenek az otthoni körülményeink. Mindenféle hasznos dologra is tanított bennünket, a lányok kézimunkáztak, a fiúk barkácsoltak. Népitáncolni is tanultunk, sokat kirándultunk – mesélte Milter Julianna, az egyik volt diák.

A Népkör tagjai a műsor végén meglepték a volt diákokat: egy rögtönzött ballagást rendeztek a számukra, és apró ajándékokkal kedveskedtek nekik.