Interjú Jankovics Róberttel, a HMDK parlamenti képviselőjelöltjével
– Sója Dénes immár negyedszer, te viszont másodszor leszel jelölt a parlamenti választásokon. Miért vállaltad újra a megmérettetést?
– Elsősorban köszönöm a dr. Szántó Tibort és engem jelölő szervezetnek, vagyis a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnökségének a bizalmat, valamint munkatársaimnak, aktivistáinknak, akik volontőrökként ebben a pillanatban is teljesen ingyen és bérmentve segítik kampányunkat. Továbbá azért is, mert négy évvel ezelőtt egy rendkívül szoros „csatában” vesztettem felettébb gyanús és a mai napig tisztázatlan körülmények között. A harmadik ok, ami miatt újra vállaltam a megmérettetést, az, hogy 36 éves vagyok, ennek ellenére immár 12 éve a horvátországi magyarság szempontjából fontos vezető tisztségeket töltöttem és töltök be, számos sikeres projekt és feladat van már mögöttem, ezért úgy érzem, hogy a remélt parlamenti mandátummal még többet tehetek a magyar közösség érdekében.
– Mi mindent szeretnél megvalósítani, ha képviselő leszel?
– Azt, amit a legtöbb horvátországi magyar leginkább hiányol: új munkahelyeket teremteni nemzettársaink részére, valamint jobb és biztonságosabb megélhetést a mezőgazdaságból élők számára, hiszen a magyar kisebbség legnagyobb része ezzel foglalkozik. Ez az, ami a következő négy évben – hazánk EU-s csatlakozásának négy évében – nemzetiségünk legfontosabb prioritása. És sajnos ez az, amelyben az előző ciklusban/mandátumban nem tapasztaltunk előrelépést.
Számos javaslatot fogok tenni a jobbítás érdekében, és amennyiben a képviselői nyugdíjak kérdése is napirendre kerül, ígérem, hogy támogatni fogom a logikátlanul és aránytalanul magas parlamenti nyugdíjak csökkentését. Én nem a nyugdíj miatt vállaltam a jelöltséget, hanem mert dolgozni szeretnék! Mindemellett természetesen számos olyan, kisebbségi sorban élő nemzetrészünk számára fontos projektünk van, amelyeket szeretnék majd maradéktalanul megvalósítani, ami eddigi képviselőinknek nem sikerült. Például az eszéki magyar oktatási és művelődési központ kollégiumának megépülése, a Laskói Általános Iskola tornatermének kérdése, a vörösmarti Baranyai Júlia Tájmúzeum felújítása, vagy például a HRT-n a magyar tévéadás újraindítása, és sok egyéb, amiről választóinkat az elkövetkező hetekben tájékoztatni fogjuk.
– Mit szól Sója Dénes parlamenti képviselő pénzügyi beszámolójához, amit a múlt héten lehozott a Magyar Napló, amely arról szól, hogy mire költötte el azt az 1,428 millió kúnát, amit ún. politikai tevékenységre kapott az elmúlt négy évben?
– Őszintén megdöbbentem a MESZ-újságban megjelent pénzügyi beszámolón. Abban többek között az áll, hogy megállapodásuknak megfelelőn a MESZ-nek átengedte az összeg felét, vagyis 714 000 kúnát, de azt már nem írják le, hogy ezt a MESZ mire költötte!? A másik feléből Sója 336 000 kúnát költött a kultúregyesületek, rendezvények támogatására és beruházások megvalósítására, ezenkívül 62 000 kúnát reklámköltségekre, kiszállásokra és reprezentációra, 68 000 kúnát pedig útiköltségre! Miféle reklámköltségek merülhettek föl? Mi az, hogy kiszállás? Ugyanazokat a rendezvényeket támogatta, mint amelyeket a Kisebbségi Hivatal is?
A beszámoló ilyen formában botrányos és lekezeli az olvasót, hiszen semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Hol vannak ebben például az elvesztett bírósági perek költségei, vagy a múlt héten Szentlászlón (másodszor) osztogatott alma költségei? Szerintem ebben az országban már mindenkinek elege van a korrupciós ügyekből, de a szóban forgó beszámoló ennek az iskolapéldája. Porhintés és az emberek hülyítése! Hogy fogja Sója a kampányában elmagyarázni a szerény körülmények között, havi pár száz kúnából élő magyar nyugdíjasnak, hogy 714 000 kúnát adott egy civil szervezetnek „megegyezés” alapján, ráadásul be sem kell számolnia arról, hogy mire költötte! Emberek, ez 50 évnyi nyugdíj!
– Az elmúlt hetekben azzal is támadtak, hogy mennyit keresel. Olyan sok volna, amit havonta hazaviszel?
– Én bemutattam, hogy mennyit keresek havonta: 5570,00 kúnát. Ezt is úgy, hogy két félmunkaidős állásom van. Csinálja ezt utánam Sója Dénes, ha tudja! Ő havi 15-16 000 kúnás fizetésből „tengődik”, amellett számos anyagi kedvezménnyel élhet, és útiköltség is jár neki, valamint egy zágrábi lakás bérleti költségének a résztámogatása stb. És ami szerintem valóban botrány, hogy emellett még a Hercegszőlősi járástól is felvesz 2500 kúnát, állítólag szintén utazási költségei fedezésére, amit az 1,4 millióban is elszámolt, és amit maga a szábor is megtérít! A képmutatás és álszentség csúcsa pedig az, hogy a MESZ-újság „lelkiismeretes” és „képzett újságírói” Sója helyett rajtam kérik számon a munkahelyem és választott tisztségeim után járó szerény díjazást!
– Miből tervezed fizetni a kampányt? A múlt héten sajtótájékoztatón figyelmeztettétek a közvéleményt a szervezetek jelöltjeit diszkrimináló helyzetre a jelenlegi parlamenti képviselőkkel, valamint a pártok által jelölt személyekkel szemben.
– Ez így van. A HMDK ugyan jelölt, de kampányomat anyagilag nem támogathatja, éppen ezért rövidre és lényegre törőnek terveztem, kb. 30 ezer kúnába kerülne, amit teljes egészében a tavalyi év legnagyobb „adományából”, a MESZ által a bankszámlámra befizetett 30 ezer kúnából fedezek, ezt a 2007-ben az ellenem és családom elleni gyalázatos rágalmazásért fizették ki, és erre a bíróság kötelezte őket. Magyarságunk szemszögéből igazságosabbnak tartanám, ha ellenfelem is ilyen kristálytisztán számolna be a kampányköltségekről, mert meggyőződésem, hogy a Sója-Juhász-féle kampány ennek a többszörösébe fog kerülni.
– Mit kifogásol legjobban Sója mandátumát illetően? Ön mit csinált volna másként?
Elsősorban ember közelibb politikát folytatnék, közelebb állnék a választóimhoz. Sóját saját bevallása szerint négy év alatt mindössze 100 ember kereste meg segítségért. Ez csupán egyetlen ember kéthetente. Továbbá megpróbálnék minimális együttműködést létrehozni a MESZ és a HMDK között. Emlékeztetőül, Sója éppen ezt ígérte négy évvel ezelőtt, de a HMDK-val egyetlen alkalommal sem konzultált a döntések meghozatala előtt, habár a választást alig 1%-nyi különbséggel nyerte meg. Ha megtette volna, lehet, hogy egyes döntéseknél mi is támogattuk volna. Például egyetlen alkalommal sem konzultált velünk a Kisebbségi Tanács anyagi javainak az elosztása ügyében. Pedig nekünk is lett volna mondanivalónk. És vannak olyan törvények – különösen a mandátuma utolsó napjaiban hozottak –, amelyek Sója kézemelésén múltak, és amelyek megszavazása szégyent hozott mindnyájunkra. Olyan döntésekről van szó, amelyeket én sosem szavaztam volna meg. Például nem vontam volna meg képviselőtársam mentelmi jogát amiatt, amit a száborban nyilatkozott. Márpedig Sója politikai szempontból nagyszerű helyzetét – ritkán történik meg, hogy egy 153 fős parlamentben egyetlen kéz ennyit jelent – véleményünk szerint jobban ki kellett volna használni! Számos fontos projekt várat magára továbbra is, és ki tudja, kerül-e még egyszer képviselő ilyen kedvező helyzetbe. Sója csak a Hercegszőlősi járás érdekeit szolgálta, képtelen volt összmagyarságban gondolkodni, csupán elöljáróként cselekedett, mint mindig. Az igaz, hogy saját járását építette, de ne felejtsük el, hogy Hercegszőlősről két kisebbségi parlamenti képviselő is bejutott a száborban, rajta kívül egy szerb is. Míg a Hercegszőlősi járásban lassan a földes utakat is kivilágítják, addig Várdarócon még mindig nincs közvilágítás, Laskón és Dályhegyen kultúrotthon, Eszéken kollégium és sorolhatnám. Míg Sója „saját” vállalkozói zsebét tömte és előnyökhöz juttatta őket, addig még mindig a Hecegszőlősi járásban a legnagyobb a munkanélküliség, és ott él a legtöbb szociálisan hátrányos helyzetű család, akik attól, hogy lassan kétsávosak lesznek a közutak szülőfalujában, még nem tudnak húst venni vagy tűzifát rendelni. Így aztán Sója mandátumának a végén kimondhatjuk: ő kizárólag a saját és a MESZ érdekeit képviselte parlamenti képviselőként, nem az összmagyarságét!
– Milyen eredményeket értél el eddig, milyen téren tevékenykedtél?
– Az eszéki Információs Iroda, amelynek én vagyok a vezetője, a Kárpát-medence-szerte működő irodák legsikeresebbjei közé tartozik. Hétezer magyarigazolványt adtunk ki, segítséget nyújtunk a honosítási eljárások során, több állampolgársági eskütételt szerveztünk Eszéken.
A HMDK-t képviselve 2005-től 2009-ig a pélmonostori városi elöljáróságnak voltam az egyetlen magyar tagja. Ez a baranyai városnak azon időszaka volt, amikor az utóbbi száz évet tekintve a legnagyobb beruházások történtek. Ezt a mandátumot követően a pélmonostoriak 2009-ben beválasztottak a városi tanácsba, ahol a mai napig legjobb tudásom szerint munkálkodom.
2010-ben a Városi Tanács az eddigi legfontosabb feladattal bízott meg: a harmadik legnagyobb baranyai cég, a Baranyai Vízművek felügyelő-bizottságának az elnöke lettem. Egy olyan céget kellett rendbe tennem, amelyet már a közvélemény is leírt, hiszen csupán 2009-ben 4,5 millió kúna adósságot halmozott fel, és akkoriban, amikor átvettem az elnökséget, a fizetőképtelenség határán volt. Nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy Sója Dénes tagja volt a cég addigi közgyűlésének és felügyelő-bizottságának is, szóval a nehéz helyzetért őt is felelősség terhelte. A céget (amelynek az elemzők lassú „elhalálozást” jósoltak) másfél év alatt sikerült talpra állítani úgy, hogy én az új igazgatóval szoros együttműködést alakítottam ki. Méghozzá a víz árának emelése és dolgozók elbocsátása nélkül. Viszont komoly takarékossági intézkedéseket kényszerültünk bevezetni, amelyek egy része ma is érvényben van. És nem mellékes, hogy magunkon is takarékoskodtunk – mind a kilenc felügyelő-bizottsági tag csupán szimbolikus, havi nettó 400 kúnát kap munkájáért! Ami, Sója bevételeivel összehasonlítva, nevetséges összeg. A MESZ újságíróin kívül ezt mindenki így látja.
– Mit üzen a választóknak?
– December 4-én legyünk bátrak! A horvátországi magyarság megérdemelné már a gyökeres változásokat. Ehhez új emberekre van szükség. Meggyőződésem, hogy életkoromnál fogva is most tudom a legtöbbet nyújtani, és amennyiben a horvátországi magyarok megtisztelnek bizalmukkal, nem kell majd szégyenkezniük, amikor baráti körben a magyar képviselőre terelődik a szó. Ami az infrastrukturális fejlesztéseket illeti, minden olyan járási vezetőséggel együtt fogok működni, ahol magyarok élnek – így a Hercegszőlősi járással is, és akár Sója Dénessel is. Természetesen csak akkor, ha a jelenlegi vezetés elfogadja a „felajánlást”. Mert nekünk, a HMDK-ban tevékenykedőknek minden magyar egyformán számít!
