A zágrábi székhelyű Nanobit két egyetemista alagsori barlangjából nőtte ki magát Horvátország legerősebb informatikai vállalatává, mely most rekordösszegért, mintegy 148 millió dollárért kelt el.
A Nanobit története sok szempontból egy klasszikus IT-sztori. Két leendő informatikus, Alan Sumina és Zoran Vučini az egyetemi évek alatt egy kis pluszjövedelem reményében elvállalt némi programozói munkát. Kezdetben a tevekénységük a hazai vállalatok belső rendszereinek karbantartására és fejlesztésére irányult, amit a különböző diákszövetkezeteken keresztül végeztek olykor napi 15 -16 órában, méghozzá egyetlen számítógépen, Zoranék családi házának alagsorában.
Az első millió
A sok ülőmunka és a kevés mozgás miatt Alan rövid időn belül túlsúlyossá vált, ezért úgy döntött, hogy készít egy programot a telefonjára, amivel figyelni tudja a napi kalóriabevitelét és mozgását. Ez az applikáció lett a Tap and Track, mely nem várt sikert produkált. Az IOS rendszerre készült programot pár nap alatt több ezer ember töltötte le és kezdte használni. Ekkor döntött úgy a két ifjú 2008 derekán, a világválság közepén, hogy céget alapít és belevág a telefonos appok világába. Így született meg a Nanobit, mely már megalakulásának első évében több mint egymillió kúnás bevételre tett szert. Alan és Zoran ekkor úgy döntött, hogy egy a programozók által akkor még lenézett tevékenységbe kezd: mobiltelefonos játékokat fog fejleszteni. A döntésük helyesnek bizonyult, mára több játékuk is világsiker lett.
Az ő fejlesztéseik közé tartozik többek között a Fashion City, a Fashion Design, a Pet City, a Tabou Stories és a My Story is, melyeket eddig már több mint 130 millió felhasználó töltött le. Az IT cég jelenleg 120 alkalmazottal működik, és a zágrábi csapat mellett Budapesten és Bukarestben is működtetnek fejlesztői irodát.
A piaci trükk
A Nanobit piaci modellje egy a játékosvilágot igencsak megosztó rendszerre alapul. Játékaik minden platformra ingyenesen letölthetők, ám annak érdekében, hogy egy adott szintet hamarabb teljesítsünk, vagy jobb felszerelésünk legyen, esetleg extra tartalmakhoz jussunk, bizony fizetnünk kell. Ezek jellemzően apró tranzakciók, melyek értéke egyenként 0,5 és 3 dollár között mozog, ám a tulajdonosok elmondása szerint van, aki havonta akár több ezer dollárt is képes ily módon elkölteni. Ezenkívül jelentős bevételt hoznak számukra a játékaikban időről időre megjelenő reklámok is, amiket mellesleg pár dollárért ki lehet kapcsolni, mivel sok esetben zavarják a játékélményt. A tranzakciós mikromodell ezenfelül addiktívabbá is teszi a játékokat, mivel a felhasználó, ha már költött rá, nem fogja olyan könnyen ott hagyni, sőt jó eséllyel ismét költeni fog, mivel folyamatosan megjelennek a játékon belül az új, többnyire fizetős tartalmak. A cég a legnagyobb sikert az Egyesült Királyságban és az arab világban érte el, de a Távol-Keleten is egyre többen játszanak termékeikkel. Egyik ismert játékukat, a My Storyt még a jordán királyné, Ránija Ál Abdullah is napi szinten játssza.
A gigaüzlet
A Nanobit sikerére felfigyelt az iparág egyik legnagyobb játékosa, a svéd Stilffront Group is, amely szeptember végén megállapodott a zágrábi cég felvásárlásáról. A tulajdonosok 148 millió dolláros árban egyeztek meg, aminek a 78%-át készpénzben kapják a nanobitos srácok, a fennmaradóért cserébe pedig Stilffront-részvényeket kapnak. A svédek ígérete szerint a felvásárlás nem jár majd bekebelezéssel, a Nanobit továbbra is működni fog, csak ezentúl a Stilffront anyavállalat részeként.
A Nanobit eladása a horvát IT szektor eddigi legnagyobb tranzakciója, mely rávilágított arra, hogy mekkora potenciál van az informatikai szektorban. Az üzlet kapcsán több közéleti személyiség is feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha Horvátország az agonizáló hajógyárak és nehézipari létesítmények helyett a számítástechnika világába fektetne be? Nem járna-e jobban az ország?
