Az m1-en október eleje óta új műsorok láthatók, melyek a közszolgálati csatornák teljes megújulásának az előhírnökei. Az egyik ilyen műsor egy talk-show, egy telefere, melyet egy olyan hölgy vezet, akinek ugyan a televíziózásban nagy tapasztalata van, a műfaj azonban még neki is új. A DTK Show első adása arról tanúskodik, hogy D. Tóth Kriszta közvetlen, életvidám, szimpatikus műsorvezető.
A műsorvezetővel telefonon sikerült beszélnem, ami bizony elég nehezen jött össze, hiszen legújabb műsora miatt rengeteg a teendője. Az m1-en ugyanis kedd esténként fut a DTK-show, aminek eddig két adása volt látható. Első kérdésem tehát a műsor háziasszonyához az volt, hogy vajon miben nyújt mást ez a talk-show, valamint hogy mekkora kihívást jelentett számára azok után, hogy volt már brüsszeli tudósító, híradós és mesekönyvíró, de saját műsorban még nem próbálhatta ki magát.
– Maga a lehetőség, hogy egy talk-show-t vezethetek, egyszerre volt számomra picit félelmetes és rendkívül izgalmas is. Márciusban köszöntem el a híradótól, és akkor nem is igazán gondolkodtam televíziós folytatáson. Befejezésre várt legújabb könyvem, a Nagylánykönyv, amely a kislányomról szóló cikksorozat lezárása, egyfajta búcsú. Közben pedig több helyről, a tévén belülről és kívülről is megkerestek ajánlatokkal. A talk-show ötlete megragadott és a műsornak, valamint az azon dolgozó csapatnak köszönhetően végül mégis a köztévében maradtam. A DTK Show-ban olyan témákat kínálunk, amelyek minden korosztályt érdekelnek, és olyan vendégeket hívunk, akik valami fontosat elértek már az életben, jók abban, amit csinálnak, és érdemes rájuk figyelni. Más effajta műsoroktól abban különbözik, hogy itt nem gatyaletologatós, kínos és a jó ízlést elkerülő témákkal foglalkozunk. Egy műsor, úgy érzem, akkor lesz jó, ha az a műsorvezetőnek is természetes.
Az első adásban a műsorvezető elárulta, hogy izgul, valamint azt is kijelentette, hogy tudja, sokan meglepődnek majd, hiszen eddig szinte csak a bemondóasztal mögött volt látható a képernyőn, így sokan felkiáltanak majd, hogy „jé, neki lába is van!” A híradós szerepkör után most ugyanis teljes valójában ismerhetjük meg őt, nemcsak külsőleg, de a műfaj is sokkal személyesebb.
– Amikor felkértek, számoltam azzal, hogy ez egy személyesebb műfaj. Ennek ellenére nem változtam meg a műsor kedvéért, az, akit a képernyőn látnak a nézők, teljes mértékben én vagyok. A felvételek során fokozatosan nyíltam ki, egyre felszabadultabban viselkedem.
Közben pedig, ahogy elkezdődött ez az új korszak az életében, lezárt egy másikat. D. Tóth Kriszta éveken keresztül publikálta a Nők Lapjában a Lolával az élet című történeteket, amelyeket saját kislánya ihletett. Az írásokban kíméletlen őszinteséggel és humorral számol be az anyaság örömeiről és nehézségeiről, hiszen az ő szavaival élve: anyának lenni a legnagyobb kaland a világon. A nagy sikerű írások végül könyv formájában is megjelentek, majd pedig idén bemutatták a Nagylánykönyvet, amely folytatás és búcsú is egyben.
– Amikor elkezdtem írni a családomról, tudtam, hogy komoly rizikót vállalok. Ugyanakkor abból indultam ki, hogy a gyerekekkel, életük első éveiben nagyon hasonló dolgok történnek. Bekerülnek a családba, nőnek, fejlődnek, kinyílik számukra a világ. Lola azonban már hamarosan hatéves lesz, az ő kis lelkivilága most már csak az övé, ezért is a Nagylánykönyvvel zárom le a Loláról szóló történeteket. A fiktív mesekönyvek, a Lola-mesék azonban várhatóan nem érnek véget.
A szimpatikus műsorvezető tehát számos területen kipróbálta már magát, és mindegyikben sikeresen vette az akadályokat. Érdekelt azonban, hogy vajon mely időszak volt a legkedvesebb a számára.
– Ez az új talk-show számomra most hatalmas kihívás, igyekszem minél jobb lenni és a legtöbbet kihozni belőle. Igazából mindegyik területet más miatt szerettem, de talán a brüsszeli tudósítói évek állnak a szívemhez a legközelebb.
