Németh Sára, a Szegedi Tudományegyetem történelem és média osztatlan tanári szakának hallgatója már évekkel ezelőtt értesült a Petőfi Sándor Programról, de egészen tavalyig nem volt elég idős a jelentkezéshez. 2023 szeptemberétől Fiumében teljesíti szolgálatát. A program keretében kamatoztatni és fejleszteni tudja az eddig megszerzett tapasztalatait, és hasznos tagja/segítsége lett a Rijekában élő magyar közösségnek.
„Mintha maga a történelemkönyv elevenedett volna meg”
– Ez az első Petőfi-ösztöndíjas kiküldetésed?
– Terveztem a jelentkezést, viszont mivel 20 év volt a korhatár, így csak most adhattam be, amikor levitték 18 éves korra. Bárki is kacérkodik a jelentkezés gondolatával, annak csak ajánlani tudom. Először vagyok itt, és nagyon tetszik.
– Mit kell tudni rólad?
– 21 éves vagyok, Szegeden tanulok. Az ösztöndíj miatt persze halasztanom kellett egy évet a történelem-média szakon. A történelem az egyik olyan indok volt, ami miatt jelentkeztem, szerettem volna többet megtudni a magyar közösségről. Emellett itt van az Adria, ez nekem álom volt mindig is, hogy legalább egy kis időre a tenger mellett lehessek. Az egyesületi tagok nagyon kedvesek, nagyon befogadóak. Megmondom őszintén, azért féltem egy kicsit, hogy mégiscsak idegen emberek közé jövök, de a lehető legjobb helyre kerültem.
– Hogy állsz a horvát nyelvvel?
– A köszönéseket már ismerem, és folytatom tovább a nyelvtanulást, videókat nézek, a gyakran hallott mondatokat megjegyzem, lefordítom, igyekszem minél többet megtanulni.
– Petőfi-ösztöndíjasként az a feladatod, hogy segítsd az itteni magyar közösséget. Milyen programokkal, illetve milyen tevékenységekkel tudod a rijekai magyarokat segíteni?
– Az irodai adminisztrációs feladataim mellett a rendezvények lebonyolításában, szervezésében veszek részt, például idén a március 15-ei megemlékezésre én állítottam össze a programot. Nagy kihívás ez ilyen fiatalon. Vannak terveim is. Például a magyar filmszakkört szívesen újraindítanám.
– Érthető, hiszen az itteni magyarok nagy része az idősebb korosztályokhoz tartozik. Látsz lehetőséget a fiatalabb generáció megszólítására?
– Nagyobb lehetőséget látok a kisebb gyerekekben, akik magyarnyelvtanfolyamra járnak, akik valamelyik tagnak az unokái, esetleg valamelyikük gyermekei.
– Júniusig leszel Fiumében, van-e terved az ezt követő időszakra, jelentkeznél-e másodszor is, vagy kipróbálnád magad máshol, más közösségekben?
– Őszinte leszek, nekem ez hatalmas élmény, így elgondolkodtam a folytatásán, viszont ott van az egyetem, és csak egy évet lehet halasztani, és minden álmom, hogy tanár lehessek. Anyukám is, a nagymamám is tanár volt, szóval a mi családunkban az első lánygyermeket mindig feláldozzák tanárnak…
– Hogyan fogod tudni az itt megszerzett tapasztalatot hasznosítani akár a tanulmányaid során, akár a későbbiekben, már történelemtanárként?
– Korábban még sohasem jártam Horvátországban, a fiumei kiküldetésem egy nagyszerű lehetőség, hogy mindazt személyesen megtapasztaljam, amiről csak a történelemkönyvekből tudok. Látom a magyar emlékeket, a magyar táblákat a kikötőben, egy kicsit olyan érzésem van, mintha maga a történelemkönyv elevenedett volna meg.
– Ha valakinek ajánlanod kellene, hogy miért látogasson el Fiumébe, mit mondanál neki?
– A tengerpart önmagáért beszél, az ételek fantasztikusak, a közösség pedig annyira összetartó és befogadó, és tényleg mindenki segít, jók itt az emberek. Az egyesületi tagokra pedig ez hatványozottan igaz.
