Horváth Lehel szabadkai építőművésszel pár évvel ezelőtt Várdarócon találkoztam, amikor Kontra Ferenccel, Dudás Károllyal és Siflis Zoltánnal együtt egy irodalmi est vendége volt. Akkor előadói tehetségét csillogtatta meg, és egy régi hangszeren, kobozon játszott a közönségnek. A sors játéka, hogy újra Várdarócon futottunk össze vele, igaz, most egy teljesen új oldaláról ismerhettük meg, ugyanis éppen egy kemenceépítést irányított.
Egy előadóművész, akit kemenceépítőként látunk újra viszont, azonnal felkelti az ember érdeklődését.
– A kemencekészítéshez hasonló élménnyel már gyerekkoromban találkoztam: sárral, fűvel, szalmával játszadozva különböző dolgokat, alkalmatosságokat építettem – meséli Lehel, és hozzáteszi azt is, egy törökbecsei tanyán születtet, ahol nagyon sok időt töltött a kemence padkáján.
Azt mondja, hogy ezeknek a gyerekkori élményeknek a nyomán alakult ki benne a rendkívül erős vonzódás mindahhoz, ami öko- vagy etno- előtaggal kezdődik.
– Mindemellett imádom a tüzet, amit körbe kellett valamivel rakni – így jutottam el a kemencéig. Készítését autodidakta módon tanultam meg, persze úgy, hogy rengeteg hibát vétettem közben, de mivel építőmérnök vagyok, ismerem az anyagokat, a fizikai tulajdonságukat, így ezeket összeegyeztetni nem volt olyan nehéz. A formák kialakításához pedig kell egy kis esztétikai érzék, és máris gyönyörű plasztikus dolgokat lehet létrehozni. Nagyon fontos momentum, hogy az anyagok, amiket felhasználok, mind természetesek. Egyetemi tanárként is hódoltam kemenceépítési szenvedélyemnek, mert imádok sáros lenni – teszi még hozzá.
Bútorok hulladék anyagból
Azt mondja, korunk egyik parancsa a fejlődés, és ő ehhez tartja magát. De ma is csakis a hagyományos anyagokat kedveli. Utal a tégla- és cementkészítés káros hatásaira is, és arra, mennyivel olcsóbb és környezetkímélőbb például a sárga föld.
Az építőmérnök másik nagy mániája ugyanis a bontott anyagok újrahasznosítása. Ezt példázza Lajkó Félix családi háza is, amelybe a lebontott szabadkai színház gerendáit építette be Horváth Lehel. A nyolcvanas évek vége óta foglalkozik fabútorok gyártásával.
– Jó húsz-huszonöt éve született meg az ötlet, hogy bontott anyagból bútorokat kellene csinálni. A dolog úgy kezdődött, hogy az általunk szervezett, népi iparművészek részvételével zajló táborban készítettem egy fotelt, amely nagyon tetszett a látogatóknak is. Akkor alapítottam azt a céget, amely ma már kilenc embert foglalkoztat. Régi típusú, hagyományos bútorokat gyártunk. Megrendelőink között vannak tanya- és étteremtulajdonosok, de irodákban is viszontláthatjuk bútordarabjainkat – mondja még.
Kereslet tehát van rá, elmondása szerint csak a profil változik: míg korábban a nagyon természetes volt a „divat”, most inkább a csendesebb vonalú, minden térbe passzoló berendezési tárgyakra van igény.
– A hagyományosabb, masszív asztalosformákhoz ragaszkodunk. Felhasználjuk a régi, bontásból származó gerendákat. Régi formákat követünk, de kicsit egyszerűbb, modernebb vonalakkal – mondja.
Szalmaházat kellene építeni
És hogy egy valóban kreatív emberről van szó, azt legújabb terve is bizonyítja: fejébe vette, hogy ezekhez a bútordarabokhoz szalmaházat épít.
– Az úgynevezett szalmabálaház-technológiát az USA-ban, Nebraska államban fejlesztették ki. Magyarországon 10 éve használják, és itt, Horvátországban, Isztriában is készítettek már egy 4×4 méteres házat, de otthon még nem próbálkoztak vele. Ezért a vajdasági vezetőkkel arról tárgyaltunk, hogy jó lenne egy program keretében bemutatni a szalmaház előnyeit – mondja.
Majd nekünk is tart egy gyors ismertetőt a szalmaházakról, amelyeknek kitűnő a hőszigetelési mutatójuk, ha pedig a falat agyagvakolattal vonják be, hőtároló képességük is nagyon jó lesz. Az ilyen ház lélegzik, nyáron hűvös, télen pedig tartja a meleget. A hagyományos építőanyagok káros kipárolgásai, penészesedési veszélyei ismeretlenek ennél a technológiánál. Ráadásul a szalmaházak úgynevezett ökológiai lábnyoma – a természetkárosítás mértéke – kicsi, szén-dioxid-kibocsátása pedig akár negatív is lehet, vagyis ezek az épületek nem környezetkárosítók, hanem éppen ellenkezőleg, jótékony hatással vannak arra. Hiszen építőanyaguk szén-dioxid-elnyeléssel jött létre, és semmiféle mesterséges anyagot nem tartalmaz. És akkor még az alacsony fenntartási költségeket nem is említettük, ami manapság igencsak fontos tényező. Az alapanyag nagyon olcsó, a munka viszont érthetően többe kerül, de hosszú távon 70%-os energia-megtakarításra képes az ilyen épület. Hogy riportalanyunknak sikerül-e megvalósítania legújabb tervét, azt még nem tudhatjuk, de lehet, hogy legközelebb már egy drávaszögi szalmabálaház építésekor találkozunk vele.
