Az ismeretlen felfedezésén túl a különböző emberekkel és kultúrákkal, a természet gazdagságával való találkozás is azok a tényezők, amelyek arra késztetik riportalanyomat, Clement Benjamin Franklint, hogy újabb és újabb kalandnak vágjon neki.
Benit nem könnyű elcsípni idehaza, Vörösmarton. Amikor mégis összefutunk, mindig kíváncsian hallgatom beszámolóját legutóbbi útjairól, mert bár fiatalabb nálam, a világjárás terén valószínűleg soha nem lesz annyi tapasztalatom, mint amennyivel ő már most rendelkezik.
Egyik nap Barcelonából posztol a közösségi oldalon, pár nap múlva már Lisszabonból, Londonból.
Most épp Debrecenben erősíti a helyi rögbicsapatot – de ez egy másik történet lehetne. Innen válaszolt a kérdéseimre, s osztotta meg lapunkkal élményeit. Mesélt arról, kitől örökölte az utazás szeretetét, ami nála már inkább életmód, mint hobbi.
– Apám Belgiumban él, így már gyerekkoromban is gyakran utaztam Horvátországból a Benelux államba. Apukámmal is sok helyen megfordultunk, Franciaországba, Hollandiába, Luxemburgba, Németországba, Dániába, Csehországba látogattunk el közösen, így kezdődött a „kalandor” életmód – mondta.
Olcsó, de élménygazdag utak, rögtönzött „hippi életmód”
Legtöbbünknek valószínűleg az jut eszébe az utazásról, hogy az egy költséges hobbi, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Beni szerint a költségek attól függnek, vannak-e luxusigényeink, le tudunk-e mondani a kényelemről, az első osztályról, a hotelről és a drága ételekről. Ő interneten keresgél olcsó, fapados járatokat.
– Ha rátalálok egy olcsó jegyre, megveszem, ilyen egyszerű, mondhatni spontán módon indulnak életem történetei. Így szereztem repjegyet januárban Belgiumból Portugáliába, ami olcsóbb volt, mint a buszjegy Vörösmart és Eszék között – említ példát a mindenki számára megfizethető repülési lehetőségre, amitől kedvet kap az ember, hogy maga is útra keljen, mint a fecskék.
Európai útjaira csupán egy kis hátizsákot visz, ezzel megspórolja a poggyászdíjat, hisz bárhova is utazik, bármennyi időre, mindenhol lehet ruhát mosni.
Vannak tapasztalatai a stoppolás terén is, több száz kilométeres távokat tett már meg vadidegenek jóindulatára bízva magát.
– Sohasem kellett sok idő, míg valaki megállt, és szinte mindig kellemesek voltak az utazásaim. A leghosszabb autóstopom Split és Salzburg között volt. Ez a legolcsóbb utazási módszer, de veszélyes is lehet, erre mindig oda kell figyelni – mondta riportalanyom.
Került már szorult helyzetbe is: ellopták valamijét, becsapták, vagy az autó hibásodott meg, végül minden helyzetből jól jött ki, köszönhetően a helyiek segítőkészségének is.
Ausztrália, Izland…
Legmesszebbre Ausztráliába utazott 2018-ban, ahol nyolc hónapot töltött. Work&Travel vízumával munkát is vállalhatott, így az ott töltött időszak többről szólt „turistáskodásnál”. Kipróbálhatta, milyen az élet a távoli kontinensen.
– Áfonyaszüretben két hetet, hulladékszelektáláson két hónapot dolgoztam, Tasmániában almát szedtem, Dél-Ausztráliában pedig hangszigetelést telepítettünk autóverseny-pályákon – sorolta a munkákat, amelyekhez legalább olyan pozitívan állt, mint a szórakoztatóbb elfoglaltságokhoz.
Hozzátette, az ausztráliai volt eddigi legemlékezetesebb útja. Volt ideje körülnézni a hatalmas ország minden táján, megismerni az ottaniak kultúráját.
Izlandon is felejthetetlen élményekben volt része: ott a gejzírek, vulkánok, gleccserek, vízesések és barlangok tarkította természet csodái nyűgözték le, saját szemével csodálhatta meg az északi fényt.
Sok barátra tett szert a világjárás során
Beni legszívesebben egyedül utazik, hiszen így mehet, ahova, amikor és ameddig akar. Viszont az egyedüllét nála sohasem hosszan tartó állapot.
– Általában olcsóbb szállásokon, hosztelekben foglalok szállást, tízágyas szobákban. Itt hozzám hasonló fiatalokkal vagyok egy fedél alatt, akik a világ különböző pontjairól érkeznek. Büszkén mondhatom, hogy a világ minden táján, Svédországban, Németországban, Londonban, Izlandon, Hong Kongban is vannak ismerőseim, barátaim, akiket már csak idő kérdése, hogy mikor látok újra – mondja Beni, hozzátéve, ha erre gondol, szerencsésnek érzi magát.
Otthon érzi magát, bárhol is van
Vannak még helyek, ahova ellátogatna: India, Délkelet-Ázsia és az arab országok is szerepelnek bakancslistáján. Minden országot tisztel, ahova utazik, nyitottságát a helyiek is viszonozzák, így nem nehéz otthon éreznie magát, bárhol is van. A merőben más mentalitás, kultúra, ételek, amelyekkel eddig találkozott, nyitottabbá tették a külvilágra, könnyebben megért másokat, átérez helyzeteket.
– Ami a leginkább vonz az utazásban, az az ismeretlen. Szeretem azt az érzést, amikor például repülőn ülök, és nem tudom, mi vár rám, miután landolunk. Amikor még az adott ország nyelvét sem beszélem, talán egy kis félelem is vegyül az érzésekbe, de épp ez teszi különlegessé az utazást. Megtapasztalhatom, mire vagyok képes, hogyan találom fel magam – osztotta meg velünk gondolatait az ifjú „kalandor”.
Másokat is arra bátorít, mozduljanak ki otthonról, nem kell a világ végére menni, országhatáron belül is vannak felfedezésre váró új helyek. Az utazások élményeit senki sem veheti el tőlünk, ezért azt tanácsolja, lépjünk ki a komfortzónánkból, hisz ott kezdődik a kaland.
