Akit a balett hozott Splitbe

0
155
RIPORT-Vnusz-csilla

Split – Vénusz Csilla gyermekkora óta balettet tanult, és ennek a szenvedélyének köszönhette később a férjét, valamint azt is, hogy immár 1971-től a tengerparti Split városa jelenti számára az otthont. A helyi magyar egyesületnek már régóta oszlopos tagja. Nyugdíjasként éli mindennapjait. A volt balett-táncos napjainkban egy másik művészeti ágat, a képzőművészetet gyakorolja.

A szépnevű Vénusz Csilla szenvedélye a tánc. Balett-táncosként jutott el a titói Jugoszláviába is, ahol megismerte leendő férjét, és az elmúlt 40 évet itt töltötte. A spliti HMDK-alapszervezet oszlopos tagja mesélt nekünk fiatalkoráról, 1956-os szomorú élményeiről, valamint arról, hogy hogyan sikerült berendezkednie a hazájától messze eső, külföldi városban.

 

Gyermek- és ifjúkor

Vénusz Csilla Budapesten látta meg a napvilágot 1938-ban, egy kisiparos kőfaragó családban. Kispesten élt a család, amelyben négy gyermeket neveltek, riportalanyom egyedüli lányként három fiútestvér mellett nőtt fel. Már tízéves korában elkezdett balettozni, ami komoly szenvedélyévé vált az évek során. Egy gyermektánccsoport tagjaként rengeteg fellépése volt. A főváros egyik katolikus gimnáziumában tanult, ahol apácák és papok tanítottak. Balett-táncosként társaival külföldi vendégszerepléseket is vállaltak. 1964-től 1969-ig szolgálati útlevéllel bejárta a környező országok nagyvárosait: Ljubljana, Zágráb, Skopje és természetesen Split is a helyszínek között volt. Egy ilyen külföldi fellépés alkalmával ismerte meg leendő férjét. Először Zágrábban éltek, majd később Splitben telepedtek le. 1971 óta ez a tengerparti horvát város jelenti számára az otthont.

 

56-os emlékek

Riportalanyom a magyar fővárosban, mindössze 17 évesen élte át a forradalmat. Beivódtak emlékezetébe a pusztulás képei, a sírhantok, amelyek a tíz-egynéhány éves áldozatok holttestét borították. Majd a megtorlás évei következtek, ami családjukat is érintette: bátyját egy évre ítélték, és amikor lehetett, édesanyja kérésére a család többi tagja helyett is csak ő látogatta testvérét.

 

Az élet Splitben

1970-ben Vénusz Csilla élete nagy fordulatot vett. Egy új országban, egy új közösségben kellett berendezkednie. Már a házasságkötés sem ment simán, rengeteg utánajárással járt, mire sikerült mindent elintézni, fél év is eltelt. Végül persze sikerült házasságot kötniük és letelepedhettek a horvát városban.

Elmondása szerint nem jelentett különösebb gondot számára a horvát nyelv elsajátítása, és elég jól feltalálta magát az új környezetben. Már itt-tartózkodása elején tudta, hogy sok magyar család él a városban, egy alkalommal pedig a varrónője, aki szintén magyar volt, említette neki, hogy  egy magyar egyesület létrehozását fontolgatják. 1994-ben meg is alakult a HMDK Split-Dalmát Megyei Egyesülete, melynek a munkájában ő is szívesen vett részt. A balettől időközben búcsút vett, de csak mint balerina, táncoktatóként tovább működött. A környező települések iskoláiban tanított, így „szerzett” még néhány szolgálati évet, és a magyar egyesület megalakulásakor az odajáró gyerekekkel is foglalkozott. Jelenleg férjével együtt nyugdíjas éveiket élvezik, ám a művészetnek egy bizonyos formában még mindig hódol: édesapja szobrászművész volt, akitől Csilla örökölt kézügyességet, így gyakran fest vagy rajzol. Tőle pedig a gyerekei örökölték a hajlamot, így szinte az egész család foglalkozik képzőművészettel. Képei már több, az egyesület által szervezett kiállításon is megtekinthetők voltak. Szülővárosába, Budapestre rendszeresen visszajár, de otthonának Splitet tekinti, ahol az elmúlt 40 évet töltötte.