Aki felkutatta a Sziszek-Moslavina megyei magyarokat

0
266
riport---Kavalin-Vera

MOŠČENICA – Sziszek-Moslavina megyében nagyon kevés magyar él, és 2009 előtt nem is volt arra példa, hogy egyesületbe tömörültek volna. Kavalin Lőrinc Vera érdeme a felkutatásuk, aki 1982-ben költözött a Sziszekhez (Sisak) közeli Moščenica településre.

Kavalin Lőrinc Vera a vajdasági Hertelendyfalván (Vojlovica) látta meg a napvilágot, színtiszta magyar család egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát is magyar környezetben töltötte, és az általános iskolát is anyanyelvén végezte. A középiskola első két osztályában szintén anyanyelvén tanult, és jól emlékszik akkori tanárnőjére, aki megszerettette a diákokkal a magyart. Vera ma is szívesen emlékszik azokra az évekre, amelyeknek részben azt is köszönheti, hogy a mai napig nem felejtette el a magyart, szépen beszél és rengeteget olvas. Mindössze 15 éves volt, amikor megismerkedett későbbi férjével, akihez három év múlva feleségül ment, és 1982-ben elköltözött szülőfalujából a Sziszek-Moslavina megyei Moščenicára.

 

A magyar nyelv egyre inkább háttérbe szorult

Az idegen környezetben Vera úgy próbálta megtartani magyarságát, hogy rendszeres kapcsolatot ápolt szüleivel és rokonságával, gyakran látogatták egymást, és természetesen mindig magyarul társalogtak. Egészen a háború kitöréséig, 1991-ig, amikor is az utazgatás lehetetlenné vált, és riportalanyomnak nem volt kihez anyanyelvén szólnia. A környéken ugyanis nem ismert magyarokat. A háború alatt, 1995-ben elhunyt az édesapja, így édesanyja Verához került, ekkor ismét volt kivel magyarul szót váltania. 1999-től, édesanyja halálát követően azonban, riportalanyom szóhasználatával élve, egy „sötét korszak” vette kezdetét, már ami a magyar nyelv használatát illeti. Aztán idővel keze ügyébe került az Új Magyar Képes Újság, amelynek előfizetője lett, és ettől kezdve lapunkat olvasgatta. 2007-ben Sziszeken egy kiállításra került sor, amelyre többen érkeztek Magyarországról is, akikkel Vera mindenképpen szerette volna felvenni a kapcsolatot. Ezzel mások, vagyis a vidéken élő magyarok is így voltak. Több mint húsz nemzettársa „került elő” ily módon. Már akkor elhatározta, hogy megpróbálja felkutatni a többieket is. A 2008 márciusában Petrinján megtartott nemzetiségi találkozó előrelépést jelentett, majd pedig egy újságcikkben kérte környékbeli nemzettársait, hogy jelentkezzenek nála. A felhívás eredménnyel járt, és szépen lassan kezdtek „felbukkanni” a magyarok. Az egymásra találás végeredménye pedig a Sziszek-Moslavina Megyei Magyarok Egyesületének megalapítása volt 2009 áprilisában.

 

Kevesen vannak, de bizakodva tekintenek a jövőbe

A megyében mintegy száz magyar él, így valóban kis közösségről beszélhetünk. Vera asszony már csak ezért is büszke lehet arra, hogy egy olyan egyesületet vezet, amelynek tagjai mindent megtesznek a magyar nyelv és hagyományok ápolásáért. A legnagyobb problémát itt is az jelenti, hogy a legtöbb tagjuk idős, és a fiatalok már nem beszélik a nyelvet.

Ezért késlekedés nélkül magyar nyelvtanfolyamot indítottak, már túl is vannak kettőn, ilyenekre a jövőben is sor fog kerülni. Természetesen rendszeresen megemlékeznek a nemzeti ünnepekről. Kirándulásokat szerveznek, legújabban pedig a sziszeki Vakok Egyesületével ápolnak jó viszonyt, akiknek segítenek a magyarországi egyesületekkel való kapcsolattartásban.

Kavalin Lőrinc Vera a jövővel kapcsolatos meglátásait illetően említette, hogy nemrég egy fiatalemberrel beszélgetett, aki azt mondta neki, büszke magyar származására, és szeretné a nyelvet is megtanulni. Amíg ilyen fiatalok is élnek azon a tájon, Vera asszony szerint nem reménytelen a helyzet.

riport---marciui-talakozo

Különböző rendezvényeken képviselik a megyei magyarságot

riport---Sz-Laszloi-vendegek-Sziszakon

A szentlászlóiakat is vendégül látták egyik rendezvényükön