A szerelem hozta Magyarországról Zágrábba 12 évvel ezelőtt Grah Évát, aki azóta a horvát fővárosban él családjával. Nemrég csatlakozott az Ady Endre Magyar Kultúrkörhöz, és átvette az egyesület keretében működő Szederke gyermektánccsoport vezetését, de testnevelőtanári végzettségét kamatoztatva heti egy alkalommal tornát is tart a Kör idősebb tagjai számára.
– Mesélj magadról, nemrég vetted át a tánccsoport vezetését.
– Lassan másfél éve vezetem a szakcsoportot, ami számomra igen nagy kihívás, hiszen én végül is nem néptáncoktató vagyok, hanem egy testnevelő/gyógytestnevelő tanár, az más kérdés, hogy jómagam is 13 évig tagja voltam a Szatmár Néptáncegyüttesnek, a művészeti csoport székhelye Mátészalka, én is onnan származom. Az akkor megszerzett tudásomat és tapasztalataimat át tudom adni ezeknek a gyerekeknek, és egész jól haladunk.
– Mi hozott Zágrábba?
– A szerelem. Ide jöttem férjhez, lassan már 12 éve itt vagyok, és van két lányom. Sokáig otthon voltam a gyerekekkel, és véletlenül, egy magyar ismerősömnek köszönhetően hallottam az Ady Körről. Eljártam a programokra, megtetszettek, csatlakoztam, a gyerekeimet is hoztam magammal. A közösséghez való tartozás érzése nagyon fontos számomra, de a magyar kultúrának az ápolása és megtartása a gyerekeimnél ugyancsak. Ezután jött a néptánc is. Miután Hergovich Katica elment, felajánlották a tánccsoport vezetését, én pedig örömmel vállaltam.
– Milyen volt számodra magyarországiként beilleszkedni a horvát nagyvárosi környezetbe?
– Az első évek kicsit nehezebbek voltak. Az életstílus érezhetően lazább, mint Magyarországon, ami szerintem egyáltalán nem baj. Alkalmazkodni tudtam, most már otthon érzem magam. A magyarság megtartását egy ilyen környezetben nagy feladatnak tartom, a saját szerepemet küldetésnek érzem.
– A gyerekekkel mi a helyzet, mennyire tudjátok őket motiválni akár ezzel a tánccsoporttal is?
– A szülők természetesen különböző sport- és egyéb tevékenységekre íratják be a gyerekeiket. Ezért nekünk azt a pluszfeladatot is vállalnunk kell, hogy az ide járó csemeték mozgáskultúráját is fejlesszük például játékos elemek beépítésével, olyanokkal, mint amilyenekkel más sportfoglalkozásokon találkoznának.
– Testnevelő tanár is vagy, többek között ezt a végzettségedet is kamatoztatod nemcsak a gyermektánccsoportnál, hanem már tornát is indítottál itt, a Körben.
– Így van, ez a torna egyelőre nyugdíjasoknak szól, de a célom az, hogy szeptembertől egy gyerektorna is induljon, ugyanakkor tinédzsereket is megpróbálunk majd megszólítani, akik már, tudjuk, eléggé elfordulnak a mozgástól.
– A te életednek mennyire képezi szerves részét a sport és a mozgás?
– Alapvetően, mert gyerekkorom óta sportoltam, dzsúdóztam, kézilabdáztam, tornáztam, és ahogy már említettem, néptáncoltam is. Ezt próbálom az én gyerekeimnek is átadni. Míg a különböző sportok gyakorlására elég nehéz rávenni őket, a néptáncra örömmel jönnek.
– Hányan vannak most a csoportban, és mi a helyzet a gyakorlásokkal, a próbáitokkal?
– Heti egyszer próbálunk csak, de ez nem okoz gondot. Havonta legalább egy hétvégén fellépésünk van. Pillanatnyilag 12-en vannak, de folyamatosan növekszik a taglétszám. Igyekszem bevonni a felnőtteket is, ennek eredményeképpen júniusban lesz majd egy közös fellépés is.
– Téged mi motivál arra, hogy e nemes tevékenységeknek szenteld az idődet, az energiáidat?
– Ahogy az ember idősödik, egyre inkább rájön arra, hogy mindazokat az értékeket, amelyekre az évtizedek folyamán szert tudott tenni, át kell adni a fiataloknak. Ez az én célom is. Arra törekszünk, hogy a Körben kialakított közösséget megtartsuk, ugyanakkor tovább is építsük.
