A laskói általános iskolában hónapok óta zajlik az igazgatóválasztás. Az első pályázati kiírást egy tíz évvel ezelőtti törvényre hivatkozva megsemmisítette az oktatási felügyelőség. A második kiírásnál nem tudták megmondani, melyik törvény vonatkozik az igazgatóválasztásra, a régi-e vagy az új. Majd az igazgatóbizottság addig húzta-halasztotta az ügyet, arra hivatkozva, hogy sem a megyéből, sem a minisztériumból nem jött válasz a kérdésükre, melyik törvényt is alkalmazzák, hogy végül határidő-túllépés miatt (lejárt a 45 nap) a második pályázatot is megsemmisítette a megyei hivatal. Három a magyar igazság! Hogy véletlen-e vagy szándékos, nem tudni, de kiírták a harmadik pályázatot is, amelyre már az új oktatási törvényt kell alkalmazni (legalábbis reméljük), ez időre természetesen az iskolának és vezetésének sikerült teljesen megváltoztatnia az általa delegált bizottsági tagok összetételét, valamint az intézmény élére kinevezni egy magyarul nem beszélő igazgatót, ideiglenesen. Mivel az új törvény szerint a szülők és a tantestület, valamint az intézmény dolgozói által delegált tagok (négyen a hétből), csak azt képviselhetik, méghozzá nyilvánosan, amit a testületeik titkosan megszavaznak, és mert a laskói magyar általános iskola, amelyben horvát tagozat is működik, nem pedig fordítva, közügynek is számít, szerkesztőségünk úgy döntött, közzéteszi mindkét jelölt életrajzát, hogy így is megkönnyítse a tanárok és főleg a szülők döntését. Kérésünknek csak egyik jelölt tett eleget, Kovácsevity Anna, míg Doroteja Domjanović Horvat nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Sokáig gondolkodtunk rajta, hogy leközöljük-e így is azt az egy önéletrajzot, de mivel mi mindkettőjük számára megadtuk a lehetőséget, s végül maga a másik jelölt állt el attól, hogy nyilvánosan is bemutatkozzon, és ezzel növelje esélyeit az igazgatóválasztáson, korrektnek tartjuk eljárásunkat.
|
Családanya vagyok, három felnőtt gyermekem van. Magyartanárként a régi iskolámban, a pélmonostori Középiskolai Központban kezdtem el dolgozni, majd voltam tanár Vörösmarton, Újbezdánban és a laskói általános iskolában is. Jelenleg a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ magyartanára vagyok. 2004-2008 között a HMOMK igazgatója voltam. Számos programot és fejlesztést irányítottam az intézményben. Számos kulturális, hagyományőrző rendezvény és szakmai siker fűződik a nevemhez. Csak hogy néhányat felsoroljak közülük: – évente több egynapos horvátországi és háromnapos magyarországi tanulmányi kirándulást szerveztünk az egész iskola részvételével, anyagi fedezetüket a magyar bálok bevételéből és a Julianus testvériskolai program pályázataiból biztosítottuk; – kétnyelvű versmondó verseny is a nevemhez fűződik, amelynek köszönhetően évente a horvát nemzetiségű diákok jelentős létszámú csoportjainak volt alkalmuk kapcsolatba kerülni a magyar iskolaközponttal és megismerni nagy magyar költőinket, kultúránkat, hagyományainkat; – a HMOM Központ informatikai-számítástechnikai „nagyhatalommá” válása is a mandátumom idején játszódott le, az intézmény két informatikatanárának és akkori vezetésének köszönhetően ECDL-vizsgáztatóhellyé, az ország egyik regionális bázisává fejlődött a központ; – az ország egyetlen magyar tannyelvű középiskolájaként a központ szembesülni kényszerült a diáklétszám szempontjából meghatározó két magyar nyolcosztályos általános iskola, a laskói és a vörösmarti tanulólétszámának a csökkenésével; ezt ellensúlyozandó el tudtuk érni, hogy az illetékes minisztérium engedélyezzen egy új szakot, és a turisztika azóta (2005) is a legnépszerűbb irányzat a középiskolások körében; – az akkori vezetés hathatós támogatásával két tehetséges korosztály képviselői is vállalták a falujárást nagy lelkesedéssel betanult színdarabjaikkal, aminek természetesen egy olyan „üzenete” is volt a különböző magyar települések közönsége számára, hogy a központba járó középiskolásoknak alkalmuk van az intézményben hajlamaiknak, tehetségüknek, érdeklődési körüknek megfelelő tevékenység folytatására is a tanuláson kívül; – mind a Központ óvodája, mind általános iskolája szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy az intézmény rendelkezzen az igényeknek megfelelő szállítási kapacitással – a központ akkori vezetése az egyetlen működőképes, kilenc gyerek szállítására alkalmas kisbusz mellé vásárolni tudott egy 18 ülőhelyes új mikrobuszt, ami több mint 200 ezer kunába került; – a központ szakmai munkájának az elismerését is jelentette, hogy a zágrábi minisztérium döntéshozói a tankönyvfordítási projekttel az intézményt bízták meg igazgatóságom alatt; – a folyamatosan pályázott és elnyert támogatásoknak köszönhetően fejlesztettem a központ számítógépes felszereltségét, olyan átalakításokat valósítottam meg, amelyek funkcionálisabbá, szebbé varázsolták a belső tereket; – számos gyermektábor, kézműves foglalkozást tartottunk, gyermek- és felnőtt színház, magyarországi és horvátországi írók, művészek mutatkoztak be a központban; szakmai és kulturális rendezvények és továbbképzések helyszíne volt az intézmény; számos, a magyarság ügyeivel kapcsolatos iroda kapott helyett falain belül, a gyereklétszám megtöbbszöröződött, és ez az időszak alatt tettük le a diákotthon alapjait is, amelynek ügyében azóta sem történt előrelépés. Ezeknek a programokat a nagy részét szeretném megvalósítani a laskói iskolában is. Az évek során kialakított kapcsolataimnak köszönhetően és a tanügyben eltöltött 25 év alatt felhalmozott tapasztalatommal, amit a laskói iskola és annak tagozati iskolái fejlesztésére, oktatási színvonalának növelésére, a diákok, szülők és az ott dolgozók javára tudnék fordítani, úgy érzem, nagy tettekre vagyok még képes.
|
1959-ben születtem Újbezdánban, a szülőfalumban kezdtem tanulmányaimat, majd a gimnáziumi érettségi után sikeresen felvételiztem a JATE-BTK karára, és mint magyar nyelv és irodalom szakos tanár 1982-ben Szegeden szereztem diplomát.
{fcomment}
