A Laskói Általános Iskola első laskói igazgatója

143

Kelemen Viktória az év elején vette át a nagy múltú laskói iskola vezetését, miután Kovacsevity Anna nyugdíjba ment. Személyében így lett az iskolának – az 1997 óta eltelt időszakot tekintve – első laskói igazgatója.

A titói Jugoszláviában a Laskón 1945 után létrejött nyolcosztályos központi – vagyis az 5-8. osztályos várdaróci és a kopácsi magyar gyerekeket is oktató-nevelő – általános iskola Petőfi Sándor nevét viselte 1991-ig, a szerb megszállásig. A területnek a horvát közigazgatásba való visszatérése (1997) után a tanintézmény egy ideig a vörösmarti általános iskolához tartozott, majd önálló státusának a visszaszerzése után magyar neve Laskói Általános Iskola lett.

A laskói a négy magyar tannyelvű általános iskola egyike Horvátországban, amelynek közösségmegtartó szerepe megkérdőjelezhetetlen. A magyar nyelvű oktatás a horvátországi magyarság megmaradásának egyik záloga. Kovacsevity Anna két megbízatási időszakban, több mint 10 éven át vezette a drávaszögi magyar oktatás egyik „zászlóshajóját”. Tőle „vette át a stafétát” Kelemen Viktória, akit idén január 8-án az iskolabizottság (iskolaszék) választott meg igazgatónak, Radovan Fuchs oktatási miniszter előzetes jóváhagyásával.

– Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, és nagyon büszke vagyok arra, hogy én vagyok az első laskói „illetőségű” igazgatója a Laskói Általános Iskolának. Ez a tisztség nagyon nagy felelősséggel jár, egyebek mellett azért is, mert Horvátországban szinte az egyik legnagyobb múlttal rendelkező általános iskola a miénk. Nem kevesebb, mint a 481. évfordulót ünnepeljük idén, a 2023-2024-es tanévben – tudtuk meg az igazgatónőtől.

Az iskolában jelenleg 68 diák tanul, 4-en a kopácsi tagozati iskolában, öten a várdaróciban, a többi pedig Laskón. Ami a tanítási nyelvet illeti, mind a három hivatalos modell szerint folyik az oktatás.

Gyerekkori álom vált valóra

Kevesen tudják az igazgatónőről, hogy gyerekkori álmát valósította meg. Laskóiként mindig is része volt a közösségi vérkeringésnek, aktív tagja a civil szervezeteknek, az anyanyelv és a hagyományok őrzését is a szívén viseli.

– Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy tanító néni leszek, az pedig, hogy pedagógiai tevékenységemet most már Laskón fejthetem ki, gyerekkori álmom megvalósulását jelenti. Eszéki gimnáziumi tanulmányaim után a bajai Eötvös József Főiskolán végeztem el a tanítói szakot, majd miután hazajöttem, a szlavóniai Marinciban dolgoztam pár évig anyanyelvápoló tanárként, közben elvégeztem a mesterképzést is. A kislányom születése után nagyon hamar felajánlották nekem az eszéki magyar központban az osztálytanítói állást, amit el is fogadtam, majd tízévnyi tanítás után bátran jelentkeztem az igazgatói pályázatra. Az említett tíz év nekem rendkívül sokat adott, nagyon sok élménnyel gazdagodtam, nagyon sok tapasztalatot szereztem – tudtuk meg Viktóriától.

Rengeteg a tennivaló, és tervekből sincs hiány

Az új igazgatónőtől megtudtuk, hogy ahogy közeledik a tanév vége, nagyon sok a feladat, és az alapító, vagyis a megye is sok mindent „terhel” az intézményre. Jelenleg egy nagyszabású ballagást és évzáró műsort is terveznek, amely az egész intézmény (tagozati iskolákkal együtt) ünnepe lesz.

– Jelenleg felújítással is próbálkozunk, tervezzük a kopácsi tagozati iskolának a felújítását, amely eléggé rossz állapotban van, egy öreg épületről van szó. Közben minél több programot is szeretnénk megvalósítani, egy elnyert pályázatnak köszönhetően pedig november 13-án egy szavalóversenyt szervezünk a horvátországi magyar általános és középiskolások számára.

Az igazgatónőtől megtudtuk, hogy a tanintézmény számára a legnagyobb kihívás, hogy megtartsák a gyerekeket, és hogy minél többen válasszák a tanintézményüket. Ő is hangsúlyozta, hogy a magyar iskoláknak az anyanyelv megőrzésében kulcsfontosságú szerepük van. Azt is megjegyezte, hogy ugyan nagyon szeret gyerekekkel dolgozni és hiányzik is neki a tanítás, a jelenlegi feladatkörben is jól érzi magát. Elég talpraesettnek tartja magát, és rendelkezik kommunikációs képességekkel is, a bátorság és az állandó készenlét is jellemzi. Elkötelezetten és teljes erőbedobással igyekszik végezni az egyáltalán nem könnyű munkát.