„A könyvtárban találtam meg az igazi hivatásomat”

0
191
Merki-Laura-2

Pélmonostor – Merki Laurának és férjének a magyar kultúráról, oktatásról szólt az élete. De amíg Merki Ferenc munkásságát jól ismerjük, addig Laura asszonyét kevésbé, ezért arra kértük, hogy vázolja saját életútját, szakmai pályafutását.

Laura asszony a drávaszögi Dárdán született, iparos családban. Felmenői az asztalosmesterség művelői voltak, a család jól élt egészen a második világháborúig. Ami azonban utána történt, azt a mai napig sem tudta megemészteni: családját kitették saját otthonukból, mindenüket elvették. Először Magyarországra menekültek, majd a határ innenső oldalára, Petárdára (Baranjsko Petrovo Selo) költöztek.

Laura asszonyban mély nyomokat hagyott az általános iskola, elmondása szerint egyik tanítónőjének köszönheti, hogy a magyar nyelv és kultúra mindig is élete fontos része volt és maradt. Lászlófy Olga volt az említett pedagógus, aki arra motiválta őt, hogy ő is tanítani akarjon, de szüleinek is nagy szerepük volt abban, hogy ezt az utat választotta.

Az algimnáziumot Pélmonostoron végezte horvát nyelven, majd beiratkozott az eszéki tanítóképzőbe. 1952-ben fejezte be ottani tanulmányait, és mindössze 18 éves volt, amikor Baranyabánba nevezték ki tanítónőnek. Magyarnyelvtudása miatt olyan iskolákban tanított, ahol anyanyelvére is szükség volt. Később Csúzára került, itt magyarul oktatott. Két év múlva, 1954-ben férjhez ment Merki Ferenchez, akivel két fiuk született.

A tanulást azonban nem hagyta abba, beiratkozott az eszéki pedagógiai főiskolára, ahol szerb-horvát–történelem szakon diplomázott. A tanítást Vörösmarton folytatta, az alsó és felső tagozaton is oktatott. 1970-ben a család Pélmonostorra költözött, és Laura asszony itt találta meg igazi hivatását.

 

Kis, vidéki könyvtárból az ország negyedik legjobb bibliotékája

A költözést követően Laura asszony a helyi könyvtárban helyezkedett el, és ekkor jött rá, hogy ez az, amit igazán szeret csinálni. Húsz évig vezette a pélmonostori bibliotékát, és rengeteg munka árán, de sikerült a kis, vidéki könyvtárat az ország negyedik legjobb könyvtárává fejleszteni. Remek együttműködést alakítottak ki a mohácsi városi és a pécsi megyei könyvtárral, és nagyon sok segítséget kaptak tőlük. Folyamatosan gyarapították a magyar könyvállományt is.

Közéleti tevékenysége a pélmonostori évek alatt folytatódott. Az 50-es évektől kezdve a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnökségi tagja volt. Férjét mindig szívvel-lélekkel támogatta munkájában, de nagyon sokszor kellett őt éppen ezért nélkülöznie is. Merki Ferenc nevét leginkább az anyanyelvápolás megteremtése kapcsán emlegetjük, ám Laura asszony szerint ez csak egyik szegmense volt férje tevékenységének. A népművelés, a színházlátogatások szervezése, a magyarsággal kapcsolatos legkülönbözőbb ügyek intézése is szerves részét képezte munkájának. Laura asszony szerint ugyanis akkor sokkal élénkebb és gazdagabb volt az itteni magyarság művelődési élete. Emellett pedig az anyaországgal való együttműködés is virágzott. A 70-es, 80-as években a HMSZ szoros kapcsolatokat alakított ki magyarországi oktatási és kulturális intézményekkel, minisztériumokkal, és rengeteg ottani pedagógus, kultúrmunkás segítette a határon túliakat. Pedig akkoriban ez nem is volt olyan egyszerű, bizonyos bátorságra is szükség volt ahhoz, hogy az anyaországiak fel merjék vállalni határon túli nemzettársaikat. Laura asszony szerint azoknak az intézményeknek és segítőkész személyeknek rengeteget köszönhet a horvátországi magyarság.

 

Nyugdíjas évek

Laura asszony férje korán bekövetkezett haláláig mindig mögötte állt és támogatta őt, és eszébe sem jutott a „tanító bácsi” dicsőségében sütkérezni. Tisztában volt vele, hogy férje nélkülözhetetlenül fontos tevékenységet folytat, ám végül ez is lett a veszte. A sok munka mellett elhanyagolta betegségét, és amikor megműtötték, már késő volt. Merki Ferenc munkája azonban nem volt hiábavaló.

Laura asszony számára a nyugdíjas évek valóban nyugalomban telnek, természetesen továbbra is aktív tagja a HMDK pélmonostori alapszervezetének és a Baranyai Magyar Katolikus Nőegyletnek. Nemegyszer vett részt író-olvasó találkozók, irodalmi estek szervezésében, vagyis továbbra is a magyar kultúra, nyelv közelében „mozog”, hiszen erről szól egész eddigi élete is.