Lázár József és felesége, Lázár Simon Mária 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Pudárkodás alkalmával találkoztak először. Az ismeretségből szerelem szövődött, mely a hosszú házas évek során sem kopott meg.
Nem mindennapi alkalomból látogattam meg a csúzai Lázár Józsefet és feleségét, Lázár Simon Máriát. Ötven évvel ezelőtt, október 16-án fogadtak örök hűséget egymásnak. Aranylakodalmukat családi körben ünnepelték.
Ötven év nagy idő, ezalatt rengeteg örömteli pillanatot éltek meg, persze nehézségektől sem volt mentes a házasságuk, de betartották a templomban tett esküt, és együtt maradtak jóban-rosszban. Most főleg a jó dolgok jutnak eszükbe, de a rosszra is csak mosolyogva gondolnak.
József pozitívan tekint vissza a maguk mögött hagyott évekre. Úgy látja, bizonyos szempontból élhetőbb világban alapítottak családot. Csúzán a legtöbben akkor sem éltek nagy lábon, de mindenkinek volt kenyérkereső munkája, s a fiatalok bátrabban nézhettek szembe a jövővel.
József Keselyűs-pusztán (Mirkovac) született és cseperedett föl, az 50-es évek végén költöztek Csúzára. Pélmonostoron dolgozott. Munkája mellett szőlőt művelt, kevesebb, mint egyhektáros területen – régen egy ekkora ültetvény nagynak számított, amiből bőséges haszna származott, miután eladta a termést. Ezenkívül jószágot tartott, mint ahogy mindenki más. Egyedül is el tudta tartani a családot, mint mondta, hitelre sohasem volt szükségük.
József volt a családfenntartó, de a pénzügyeket mindig a feleségére bízta. Háziasszonyként Mária feladata volt a pénz beosztása.
– Nem vágytunk arra, hogy gazdagabbak legyünk. Feleségemnek nem kellett munkába állnia soha. Fontosabbnak tartottuk, hogy a gyerekeinknek legyen anyjuk, aki ráér foglalkozni velük, és mindig főtt étellel várja a családot – mondta József.
Pudárkodáskor találkoztak először
Megosztották velem megismerkedésük történetét is. Akkoriban még divat volt a pudárkodás – a fiatal lányok naponta kijártak a szőlőbe az érés kezdetétől egészen a szüretig, és a kártevő madaraktól őrizték a termést. A pudárkodás nagy szerepet játszott a fiatalok életre való felkészítésében – megtanultak sütni, főzni stb. – és az ismerkedésben egyaránt.
– Mi is pudárkodás közben ismertük meg egymást – mondta Mária.
Miközben pudárkodtak, a legények biciklivel mentek Sepsére, a bálba. Útközben megálltak a lányoknál. József és Mária ekkor találkoztak először, a szimpátia kölcsönös volt. Nem köthették össze azonnal a sorsukat, hiszen Mária ekkor még nyolcadik osztályos tanuló volt, Józsefnek pedig még le kellett szolgálnia a sorkatonaságot. Csak ezután jegyezték el egymást, és hamarosan meg is esküdtek. Házasságuk, szerelmük kiállta az idők próbáját.
Mária elmesélte, egyszer kaptak össze „komolyabban”, az okára már nem emlékeznek, de arra igen, hogy Mária visszament az édesanyjához. Ez persze nem tartott sokáig, ma már erre is csak mosolyogva emlékeznek.
– Nem tudtunk egymás nélkül élni, mindenhova együtt mentünk, együtt dolgoztunk és együtt szórakoztunk. A kölcsönös megértés és elfogadás szükséges volt ahhoz, hogy felneveljük a gyerekeinket – mondta Mária.
Tanács a fiataloknak: tegyenek meg mindent a családi békéért!
Az idősödő pár a mai fiataloknak azt üzeni, gondolják át alaposan a házasságkötést, de miután elkötelezték magukat, tartsanak össze, tegyenek meg mindent a család békéjéért, hogy ne essen szét, mert azzal a gyerekeknek ártanak a legtöbbet.
– Egy hosszú házassághoz szeretet és hűség kell. Veszekedés a legjobb családban is előfordul, de nem szabad elmenekülni a probléma elől, és azonnal váláshoz folyamodni – mondta József.
Ötvenéves frigyük bizonyság arra, hogy bölcs tanácsaik nemcsak üres frázisok, hanem maguk is ezekhez tartották magukat. Ma is szeretik egymást, és bíznak benne, hogy még sokáig foghatják egymás kezét.
{fcomments}
