A boldog békeidők Fiuméjében játszódó regényébe már beleolvashattunk újságunk hasábjain, e heti irodalmi rovatunkban pedig az idén májusban megjelenő könyvéből osztott meg velünk részletet Benedek Szabolcs József Attila-díjas magyarországi író, akivel ezúttal interjút is készítettünk.
– Először is, mesélj, kérlek, röviden írói munkásságodról! Mikor és milyen hatások tereltek az irodalom és az írás felé?
– Az olvasás volt az elsődleges és mindmáig a legfontosabb hatás. Már gyerekkoromban rengeteget olvastam, és ez így van mostanában is. Igaz, az utóbbi időben elég sok „kötelező” olvasmányom is akad, mivel rendszeresen írok recenziókat és könyvajánlókat. De szeretem csinálni, hiszen szeretek olvasni, és fontosnak is tartom az olvasást. Az írás is valahogy úgy indult, hogy gyerekfejjel megpróbáltam olyasféle történeteket fabrikálni, amilyeneket olvastam. Eleinte továbbgondoltam az aktuális könyvélményeimet, később saját magamtól is kezdtem kitalálni mindenfélét. Gimnazista voltam, amikor először jelentek meg az írásaim, azóta lényegében folyamatosan.
– Kb. öt évvel ezelőtt találkoztam először a neveddel, amikor A fiumei cápa című regényedet mutattad be a rijekai magyarok körében. Most készülő könyved, A spalatói boszorkány ugyancsak az Adria partjára, Split városába kalauzolja az olvasót. Milyen kötődésed van a horvát tengerparthoz?
– Eleinte, mint oly sokan mások, nyaralóként jártam a horvát tengerpartra. Aztán úgy alakult, hogy az utóbbi években ösztöndíjasként háromszor is eltölthettem az Adria partján némi időt. Először 2015 novemberében Rijekában, annak az eredménye lett A fiumei cápa című regény, amelyen az utolsó simításokat 2016 júniusában, az isztriai Ližnjanban végeztem, ahol az ottani írórezidencia vendége voltam. Tavaly márciusban pedig egy emlékezetes hónapot töltöttem Splitben, a Kurs egyesület jóvoltából. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mostanára úgy érzem, hogy jószerivel hazajárok Horvátországba. Szeretek ott lenni, nemcsak a tengerparton, hanem más részein is. Rijekában és Splitben találkoztam az ottani magyar közösséggel is. Tavaly Splitben Tripolszki Anikó meghívott például a március 15-ei összejövetelükre. Nagyon hangulatos este volt.
– A fiumei cápát horvátra is átültették. Kaptál-e visszajelzéseket az itteni olvasóktól?
– A legszebb visszajelzés az, hogy be szoktak jelölni a közösségi médiában a rijekai olvasók. Ezek szerint olvasták a regényt, és érdemesnek tartották a szerzőjét arra, hogy az ismerősük legyen. A horvát kiadást Rijekában és Zágrábban is bemutattuk. Mindenképpen szeretném megemlíteni a sajnos azóta elhunyt Viola Évát, a rijekai magyarok néhai vezetőjét, aki sokat tett azért, hogy ez a regény a horvát olvasókhoz is eljusson. Köszönettel tartozom a Studio TiM Kiadónak is, ők jelentették meg (Pataki Angéla fordításában) a horvát változatot. Nagy öröm volt a könyvet egy spliti könyvesboltban is viszontlátni.
– Mindkét említett műved a múltban, történelmi korban játszódik. Ezek szerint a történelmi regény a kedvenc műfajod?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezek olyan regények, amelyek egy-egy bizonyos történelmi korszakban játszódnak. Ettől függetlenül igyekszem örök érvényű emberi kérdéseket vizsgálni bennük. Gyerekkorom óta érdekel a történelem, amelynek érdekes és érdemes észrevenni a periodikusságát, sőt a körforgását is. Időről időre egymáshoz nagyon hasonló folyamatok játszódnak le, csak a helyszínek és a szereplők változnak. Ami azt jelzi, hogy bizonyos emberi tulajdonságok évszázadokon keresztül változatlanok, illetve bizonyos kérdésekre és problémákra évszázadok óta keressük a választ és a megoldást.
– Milyen műfajokban alkotsz még?
– Novellákat, tárcákat szoktam a regényeken kívül írni, de készült pár hangjátékom is, illetve mint említettem, elég sok recenziót írok.
– Mi jellemez egy alkotási folyamatot, hogyan állsz neki egy regény megírásának?
– Általában van egy konkrét ötlet, de hogy pontosan miként dolgozom ki, és mi lesz belőle, az gyakran menetközben derül ki. Amikor eljutok addig a pontig, ahol a szereplők életre kelnek, és a regény már szinte önmagát írja, onnantól lesz igazán izgalmas az írás folyamata. Rijeka és Split esetében is eleinte annyit tudtam, hogy szeretnék írni ezekről a városokról egy-egy regényt, amely Fiumében, illetve Spalatóban játszódik, és valamilyen módon visszatükrözi azokat az élményeket, amelyeket ott szereztem. Aztán kiforrta magát.
– Az íráson kívül mivel foglalkozol?
– Mivel pusztán írásból nemigen lehet megélni, hivatalnokként keresem a kenyeremet.
– Munkásságod után keresgélve feltűnt a Beatles-rajongásod. Fontos-e számodra, hogy a kultikus zenekarhoz hasonlóan te is közvetíts írásaidban olyan örök érvényű értékeket, mint például a békére törekvés?
– Sokat tanultam a Beatlestől, például munkabírást, elszántságot, na és azt a fajta világlátást, amelyben lényegi szerep jut a jóra való törekvésnek, a jó értelemben vett iróniának meg annak, hogy nem szabad túl komolyan vennünk magunkat. Szeretném, ha ezek valahol visszatükröződnének az írásaimban is.
– Mikorra várható A spalatói boszorkány megjelenése? Hol szerezhetők be a könyveid?
A spalatói boszorkány című regény május végén fog megjelenni az Athenaeum Kiadó gondozásában. Remélem, hogy az is el fog idővel jutni a horvát olvasókhoz is. A könyveim pedig minden nagyobb magyarországi könyvterjesztőnél kaphatók.
