A bellyei Peternai Benedek oktatói pályafutásáról mesélt lapunknak; fizika-technika szakos tanárként kezdte, de a bellyei általános iskola igazgatója is volt.
A tanári és iskolavezetői pozíciók mellett jelen volt életében a fotózás, de aktív tűzoltóként is tevékenykedett riportalanyom, Peternai Benedek. Igazi hivatásának az oktatói munkát tartja.
Pályafutását a 70-es években kezdte, a kiskőszegi általános iskolában, fizika-technika szakos tanárként. Ennek a tárgynak a részeként később az informatika alapjaira is tanította a gyerekeket.
A kiskőszegi iskola specifikussága az volt – mondja Benedek –, hogy a felső tagozatosoknak két nyelven, horvátul és magyarul is elő kellett adnia a tananyagot. Ez egyrészt nehezítette a tanári munkát, mert külön-külön kellett foglalkozni a horvát és a magyar ajkú gyerekekkel, másrészt „sűríteni” kellett a tananyagot, hogy meg lehessen valósítani a tantervet.
A 70-es évek végén már szülőfalujában, Bellyén tanította a fizikát és a technikát. 1986-ban kinevezték iskolaigazgatónak, ez az időszak a honvédő háború kitöréséig tartott, ő zárta be az iskola kapuját, amikor menekülni kellett.
Igazgatósága alatt létesített kapcsolatot a nem magyar tannyelvű bellyei általános iskola a pécsi Köztársaság Téri Általános Iskolával, amelynek köszönhetően tanári tapasztalatcsere folyt, ezenkívül közös nyaralásokat valósítottak meg a két intézmény diákjaival az Adrián és a Balatonon.
1991-ben családjával a magyarországi Villányban leltek menedéket, a tanári munkát itt is folytatta. Aztán Eszékre költöztek, ő a lacházi iskolában kapott munkát, és mivel ebben az időszakban egy magyar menekültiskola is működött még a megyeszékhelyen, ott is tanított, elsősorban fizikát és technikát, de más tárgyakat is. Hangjából érezni, a technika állt hozzá a legközelebb.
– Valóban mindig nagy öröm volt számomra a technikaoktatás, hiszen ott nemcsak elmélet van, hanem gyakorlat is, és amikor a diákok elkészítettek valamit, ami esztétikus, ráadásul még működőképes is, örömük rám is átragadt – mondja Benedek.
Munkájának meg is volt a gyümölcse, hiszen tanítványai számos díjat szereztek különböző versenyeken, országos szinten is. Nemcsak a technika, a barkácsolás szeretetét adta át diákjainak, hanem egyéb olyan tevékenységekét is, amelyekkel foglalkozott. Elkötelezett tűzoltó volt, a székesfehérvári egyesülettel élő kapcsolatot létesítettek, amiért az anyaországban elismerésben is részesítették. Tanítványai is jó eredményeket értek el a tűzoltóversenyeken. A bellyei tűzoltó-egyesület tagjai ma is hívják, veteránként részt vesz a rendezvényeiken.
A másik tevékenység, amit bevitt az iskola falai közé még Kiskőszegen, a fotózás volt. Esküvői fényképészként is tevékenykedett egy ideig. Amire a legbüszkébb ezen a területen, az egy, a kiskőszegi csata emlékét megidéző kiállítás volt – a meglévő nyomtatott forrásanyagot dolgozta fel fotósként. Riportalanyom megjegyezte, nem csak egy jól felszerelt iskola állt rendelkezésükre a fotószakkör működtetéséhez, de a diákok is érdeklődőek, aktívak és nyitottak voltak. Még ma is előfordul, hogy visszajelzést kap egykori diákjaitól, kifejezik hálájukat, amiért „elindította őket az életbe”.
Édesapaként gyerekeire is hatással volt, mindkét lánya az oktatásban tevékenykedik – egyetemi oktatók.
Feleségével a HMDK bellyei alapszervezetének aktív tagjai
Peternai Benedek és felesége, Julianna nyugdíjas koruk elején csatlakoztak a bellyei HMDK-alapszervezethez, amelynek ma is aktív tagjai. Néhány percnyi gyaloglásra laknak az egyesület székházától, örömmel vesznek részt a heti összejöveteleken, de a nagyobb rendezvényeken is: a megemlékezéseken, a hagyományőrző programokon, de ellátogatnak a szélesebb körben rendezett magyar közösségi összejövetelekre is, ott voltak a várdaróci kakas-ütésen és az eszéki gazdabálban is.
Jelenleg rajzszakkör is működik az alapszervezet keretében Egyed Árpád bellyei festő vezetésével. Ezekre a foglalkozásokra is eljárnak mindketten, örömüket lelik a közös alkotásban.
Ezenkívül gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoznak, de csak kicsiben, hobbiszinten, amit kétkezi munkával, ketten el tudnak látni – egy kisebb darab ültetvényük van Kiskőszegen.
Benedek a szőlőből bort készít, fehéret, vöröset is. Mint mondja, tagja a HMDK Gazdakörének, aminek programjaira ugyancsak szívesen jár el, már csak azért is, mert rengeteg hasznos szakmai tanácsot kap mind a falugazdászoktól, mind a gazdáktól, akik nagyobb volumenben űzik a mezőgazdaságot, tapasztaltabbak e téren.
Talán ezek az elfoglaltságok sem kevésbé nemesek az oktatói munkánál, hiszen a szőlőt is művelni, a bort is érlelni kell, ezenkívül a kertészkedés, akárcsak az egyesületi aktivitás – vallja riportalanyom – saját testi-lelki egészségük megőrzése szempontjából hasznos, feleségével folytatják is „ameddig lehet”.
