A reformáció megjelenése és térhódítása a Drávaszögben és Szlavóniában

0
237
16-lasko

Ahhoz, hogy a reformáció kialakulhasson, a középkori ember életében és kultúrájában olyan történelmi, kulturális és társadalmi változásokra volt szükség, amelyek alapjaiban rengették meg az akkor élt ember lelkivilágát, a társadalomban betöltött szerepét és a valláshoz való viszonyát. A reneszánsz és a humanizmus megjelenése, az ez utóbbit jellemző emberközpontúság volt az, ami elindította a középkori embert azon az úton, hogy megkérdőjelezze a római katolikus egyház hatalmát, valamint a hit és a vallás egymáshoz való viszonyát.

A reformáció nem egy hirtelen „ötlet” eredményeként született meg. A humanizmus megjelenésével, a pápai hatalom és a római katolikus egyház elvilágiasodásával a 16. századi Európa számos egyházi intézményében és egyetemein megfogalmazódott az egyház megújításának gondolata. Végül Luther Márton wittenbergi szerzetes 1517. október 31-i fellépése volt az, ami elindította a reformáció megállíthatatlan folyamatát. Luther 95 tételével eredetileg a búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel, és annak teológiai hátterét támadta, nem állt szándékában új vallást alapítani, hanem a meglévő egyházi problémákat szerette volna orvosolni. Luther fellépésének köszönhetően számos hitújító mozgalom indult útjára.
 

A reformáció első terjesztője vidékünkön Sztárai Mihály volt
Ez a 16. század elején született vallási irányzat hihetetlen gyorsasággal talált utat Szlavóniába és a Drávaszögbe. Az első prédikátor, aki terjeszteni kezdte e tájon, már 1544-ben a reformációt, Sztárai Mihály volt. A török hódoltságtól szenvedő Szlavónia és a Drávaszög népei számára a Sztárai által képviselt lutheri reformáció a biztonság érzését hozta el. Sztárai hittérítő munkája rávilágított a katolikus egyház azon téves eszméire és tetteire, amelyek a szentek, a pápa imádatát és a búcsúcédulák árusítását támogatta. Sztárainak és Eszéki Zigericus Imrének, aki szintén beszélte a horvát nyelvet, oroszlánrésze volt abban, hogy alig hét év alatt 120 gyülekezet alakult Szlavóniában és a Drávaszögben. Rövid időn belül a Drávaszög szinte minden magyarlakta (mező)városa és falva a reformáció híve lett, legfontosabb központjai pedig Laskó, Vörösmart, Bellye, Hercegszőlős, Csúza és Kopács voltak. A siker a Dráván túlra is elkísérte őket, Szlavónia lakosságának nagy része rövid időn belül áttért a protestáns hitre. Nemcsak a magyarlakta települések „hódoltak be” az új hitnek – Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu -, hanem horvát városok és települések is.
 

Horvát nemzetiségű reformátorok
Szlavóniában munkájukat nemcsak a horvát nyelv ismerete segítette, hanem azok a horvát nemzetiségű katolikus lelkészek is, akik engedtek a reformáció csábításának, és áttértek az új hitre. Ilyen volt például az egyetlen, Horvátország területén mindmáig fennmaradt szlavóniai református egyház lelkésze, Tordafalvi Mihály, aki Sztárai és Eszéki munkáját folytatta Tordinciban. Olyan sikerrel, hogy 1554-ben Sztárai segítségével megalakult az első baranyai superintendentia, székhelye pedig Tordinci lett. Az utókor számára sajnos csak néhány horvát nemzetiségű reformátor neve maradt fenn, életük és tevékenységük csak alig-alig ismeretes. Akikről tudunk, az a már említett eszéki Zigericus Imre és Tordafalvi Mihály, valamint György Antunovacról és nem utolsósorban Szerémi Illyés. A protestantizmus szellemében munkálkodó reformátorok tevékenysége nem csak vallástörténeti szempontból fontos. Mindegyikük, Sztárai Mihály, Eszéki Imre, Szegedi Kis István, Kákonyi Péter – és még sorolhatnánk az ismert prédikátorok nevét – jelentősen hozzájárultak az anyanyelvű irodalom kialakulásához és fejlődéséhez. Sajnálatos viszont az a tény, hogy az ebből a korból származó források meglehetősen hiányosak, mégis hihetetlen szerencse, hogy ismerhetjük Sztárai Mihály hitvitázó drámáit és zsoltárait, és Kákonyi Péter alkotásai közül is fennmaradt néhány. Céljuk akkor a hit és a remény erősítése volt, napjainkban viszont a magyar nyelvű irodalom alapjait „erősítik”.

Baranyai kánonok – Hercegszőlősi kánonok
Nem szabad megfeledkezni Eszékiről és Szegediről sem, munkájuk főleg vallástörténeti szempontból fontos. Szegedi Kis István tevékenysége megalapozta a kálvinista egyház jövőjét, neki tulajdonítják a Baranyai kánonokat is, amely a Hercegszőlősi kánonoknak szolgált alapul. A zsinatok fontos részei voltak a protestáns egyházak döntéshozó szervének. Számos alkalommal említi őket az irodalom, a Szlavónia és a Drávaszög területén tartott zsinatok többségéről mégis csupán közvetett bizonyítékok vannak. A 16. század egyik legismertebb és a legjelentősebb zsinata a hercegszőlősi volt. 1576. augusztus 16-án és 17-én negyven prédikátor, Veresmarti Illés püspök vezetésével, alkotta meg azt a 46 cikkelyt, amely 450 évig irányította Szlavónia, a Drávaszög és a magyarországi protestáns egyház életét. A Hercegszőlősi kánonok nemcsak az egyház és a lelkészek életét szabályozza, hanem törvényei egyforma figyelmet szentelnek az egyházi személyeknek, az egyház híveinek, tanítóinak és diákjainak is. Az ezen a zsinaton hozott legfontosabb törvényt a 23-as cikkely fogalmazza meg, ez pedig a matrikula, vagyis az anyakönyvezés bevezetése és kötelezővé tétele. A Hercegszőlősi kánonok által csokorba fogott törvények biztosították az egyházi élet és oktatás fennmaradását a török hódoltság ideje alatt. Az anyanyelv az oktatásban is fontos szerepet játszott.

Iskolák a reformáció szellemében
A reformátorok egyik alapvető feladatai közé tartozott az iskolaalapítás vagy a már meglévő oskoláknak a reformáció szellemében való újjáalakítása. Így történt ez Szlavónia és a Drávaszög településein is. Az első református iskolát maga Sztárai Mihály alakította újjá Laskón, ahol addig a ferences szerzetesek által alapított és vezetett iskola működött. A laskói iskola megalakulása után egymást követték az újabb és újabb iskolák: Vörösmarton, Bellyén, Kopácson, Csúzán, Rétfaluban, Kórógyon és a szlavóniai horvát településeken is. Lehetővé téve az anyanyelvű oktatás mellett a szegény emberek számára is a tanulás lehetőségét. Ezek az iskolák utat nyitottak Nyugat-Európa egyetemei felé, ahol a tehetséges szlavóniai és drávaszögi diákok továbbtanulhattak, hogy visszatérve továbbadhassák tudásukat az utánuk következőknek. Ezek közül az iskolák közül néhány még ma is működik. A magyarlakta területeken őrzik és ápolják nyelvünket, kultúránkat.
A Drávaszögben és Szlavóniában, ahol a kezdetekben a lutheri reformáció hódított, már évszázadok óta a kálvini tanok alapján folyik a vallásgyakorlat. A Sztárai által „levezényelt” hitújításnak köszönhetően az itteni magyarság, de a horvátság egy része is ápolhatta anyanyelvét, megerősödhetett nemzeti öntudatában. Az anyanyelvi oktatás hatásaként emelkedett az általános műveltség szintje, ezzel együtt nőtt a tanulási vágy, valamint a reformáció és ellenreformáció közötti harc eredményeként kialakult az új alapokon nyugvó iskolarendszer.

 

 

Adalékok a horvátországi magyarok nyelvéhez és kultúrájához címmel rendezett nemzetközi konferenciát október 18-án a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület és a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma Eszéken. Erre az alkalomra készítette a fenti anyagot Dobszai Gabriella, az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanársegéde.